Gellér László: A Kékszalag mindenkié!

– A napokban jött meg a Brit-szigeteket megkerülő vitorlásútról, amelyet 8 nap, 1 óra és 57 perc alatt teljesítettek. Hogyan alakult, hogy részt vett a kalandban?     
– Weöres Szabolcs óceáni vitorlázó meghívott a Course des Caps első, IMOCA-hajókra kiírt versenyén induló ötfős csapatába. A New Europe fedélzetén nagyjából kétezer tengeri mérföldet tettünk meg, a szélcsendtől a harminc csomó feletti szélig, a helyben állástól a 27 csomós rohanásig mindent átéltünk. Életem egyik legmeghatározóbb vitorlás élménye és sportteljesítménye volt – válaszolta a Nemzeti Sportnak Gellér László.

– Szabadidejében egyébként is sokat vitorlázik?     
– Van egy saját hajóm, az Ellinore, amellyel szinte minden, az összevont cirkáló osztálynak kiírt nagyhajós versenyen indulok a Balatonon, így minden hétvégén lent vagyok. Nemcsak szeretem a vitorlázást, hanem mivel kardiológus egyetemi tanárként oktatok a Semmelweis Egyetemen, a pszichés terhet is le kell vezetnem valahogyan, és a vitorlázásban találtam meg azt az örömöt és kikapcsolódást, ami felkészíti az agyamat arra, hogy mindig százszázalékosan tudjam végezni a munkámat.

VALAMENNYI KOROSZTÁLY KÉPVISELTETI MAGÁT

– Csütörtökön rajtol Balatonfüreden az 57. Kékszalag Balaton-kerülő verseny. Indult már a viadalon?     
– Amióta saját hajóm van, nagyjából harminc éve, minden Kékszalagon elindultam, természetesen az idein is indulok. Elnökként különösen fontosnak tartom a részvételt, mert ennek a szövetség által is hangsúlyozott üzenete egyértelmű: a Kékszalag mindenkié!

– Ez alatt pontosan mit ért?     
– Azt, hogy ez a verseny mindenkit összeköt. Nemcsak az összes tőkesúlyos nagyhajó és minden típus indulhat rajta, hanem valamennyi korosztály is képviseltetheti magát, kezdve a tizenévesektől a nyolcvan feletti versenyzőkig, ami nagy értéke ennek a versenyek. Itt az út a cél, végigvitorlázni a „nagy” Balaton-kört. Iránymutató. Arról nem beszélve, hogy népszerűsíti az egészséges életmódot, én pedig már csak a szakmámnál fogva is szeretném minél jobban hangsúlyozni, hogy tegyünk magunkért, az egészségünkért, mozogjunk minél többet, a vitorlázás pedig olyan sportaktivitás, amit az életben sokáig lehet űzni, ennek a Kékszalag kifejezetten jó példája.

– De azért mégiscsak egy verseny.     
– Valóban, a Kékszalagot lassan száz éve, 1934 óta évente megrendezik, a filozófiája a köré épült, hogy melyik lesz a tavat leggyorsabban megkerülő hajó – mindig az volt, amelyik a kornak megfelelő legmagasabb technikai szintet képviselte. Ez így van most is. Természetesen két azonos adottságú hajó esetében rengeteget számít a vitorlázótudás, de akkor is fontos a technika. A győztest persze megjegyezzük, mégis több százan indulnak annak ellenére, hogy az abszolútban csak három-négy hajónak van esélye a győzelemre, de már régen nemcsak a verseny számít, sokkal inkább maga a teljesítmény.

– Tavaly októberben választották meg a Magyar Vitorlásszövetség elnökévé. Min akart változtatni, esetleg másképp csinálni?
– Októberben választottak meg, az új elnökség csak január elsején lépett hivatalba. Senki sem érthet mindenhez, az elnök feladata az, hogy olyan elnökséget, csapatot építsen maga köré, amelyben mindegyik területért kiváló szakember felel, ez jelenleg pontosan így van. Az új elnökséggel közösen meghatároztuk azokat a stratégiai területeket, amelyekre kiemelten összpontosítunk, és átalakítottuk a szakbizottsági rendszert. Külön bizottság foglalkozik az olimpiai vitorlássport területével, az utánpótlással, a nagyhajósokkal, a jollevitorlázókkal, és új bizottságot hoztunk létre a rendezvények és a kommunikáció területén is. Fontos, hogy jól működő operatív háttércsapat támogatja a munkánkat. Külön kiemelném Holczhauser András főtitkárt, aki több mint tizenhárom éve része a rendszernek, tökéletesen ismeri, rá régóta lehet támaszkodni.

– Ez a munkamegosztás eddig nem így volt?     
– De, ez eddig is működött, az elmúlt időszak eredményei az előző elnökségek munkájának is köszönhetőek, azonban most olyan lehetőséget kapott a magyar vitorlássport, elsősorban Berecz Zsombor, Érdi Mária és Vadnai Jonatán sikerei révén, amilyen még nem állt semelyik korábbi elnökség előtt – egyrészt anyagi oldalon, de az elvárások szintjén is. Ezért volt szükség olyan irányokban gondolkozni, ami komplexebb lehetőségrendszert hoz létre, egyrészt az olimpiai és a versenyvitorlázás számára, másrészt például a nagyhajós vitorlázás számára is, amely egy régi-új területe a hazai sportágnak. De ott van a kishajós szabadidős, valamint az óceáni vitorlázás, két olyan terület, amellyel a hosszú távú stratégiánkban foglalkoznunk kell.

LE A KALAPPAL A SZÜLŐK ÉS A KLUBOK ELŐTT!

– Elnökként mit tart a legfontosabb feladatának?     
– Természetesen az olimpiai és versenyvitorlázás kiemelkedik, hiszen végeredményben itthon az nyitott új távlatokat a sportág előtt, de a másik fő irány a nagyhajós vitorlázás, ez az a két terület, amellyel kiemelten foglalkozni kívánok. A korábban említett óceáni és kishajós vitorlázás új távlatokat nyithat, ezért szükséges az irányok meghatározása ezeken a területeken is. Csak hogy egy példát mondjak, az óceáni vitorlázásra lehetne karrierlehetőségként is tekinteni, és hogy mennyire példaértékű, azt most személyesen is megtapasztalhattam Weöres Szabolcs mellett.

– Úgy tudom, a szövetség szeretne a versenysport területén előrelépni, válogatott kereteket felállítani, és azokat támogató szakembereket bevonni.     
– A támogatást biztosító államtitkárság, és úgy általában a magyar emberek elvárják, tehát tulajdonképpen kötelességünk egy olyan egységet kialakítani, amely rendszerszinten kezeli az olimpiai vitorlázást. Szeretnénk a sportolók számára olimpiai életpályamodellt létrehozni, és elérni, hogy ne csak egy osztályban képviseltesse magát egy magyar versenyző. Eddig is rengeteget számított a szülők és a klubok támogatása, le a kalappal előttük, de azt szeretnénk, hogy az elmúlt évek eredményes olimpiai jelenléte stabilizálódjon, vonzó és könnyebben elérhető legyen a fiatalok számára, akik így bele tudják tenni majd azt az energiát és sokéves munkát, amire egy ilyen teljesítményhez szükség van. Nekünk, a szövetségnek is fel kell nőnünk a feladathoz, és minden segítséget megadnunk, hogy a fiatalok is lássák, igenis van értelme minél több energiát belefektetni. És persze az is fontos, hogy mindez mérhető legyen, vagyis a pénz úgy legyen elköltve, hogy a finanszírozó államtitkárság lássa, kontrollált módon, valós eredmények mentén használjuk fel a forrásokat.

– Ennek része az LA10-program és a közös munka Fundák Györggyel, a magyar és osztrák vitorlázás egyik meghatározó alakjával?     
– Miután hivatalba léptem, azzal szembesült az általam vezetett elnökség, hogy a szövetségi kapitányok, Berecz Zsombor és Ian Ainslie lemondtak, így lépéskényszerbe kerültünk. Ekkor kértük fel az olimpiai felkészülésre összpontosító szakmai egység, az olimpiai vitorlás szakbizottság vezetésére Fundák Györgyöt, aki 1986-tól egészen a párizsi olimpiáig dolgozott különböző pozíciókban az osztrák vitorlásszövetségben mint edző, vezetőedző, szövetségi kapitány, sportigazgató, szövetségi igazgató, szaktanácsadó, ez idő alatt négy arany-, két ezüst- és egy bronzérmet szereztek az osztrák vitorlázók. Örömmel mondott igent a felkérésünkre, vele olyan struktúrát építünk fel, ami az olimpiai osztályokra fókuszál, és bevon minden érdekeltet, szülőket, sportolókat és szakembereket. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a területek kommunikáljanak egymással, ki tudjuk válogatni a legjobbakat, akiknek reális esélyük van arra, hogy a világversenyeken sikereket érjenek el.
folyamatban van a szakmaI program kidolgozása

– Az olimpiai versenyzés miben tér el a hagyományos versenyvitorlázástól?     
– A sikerhez hosszú távú stratégia, speciális szakmai háttér és átgondolt, nemzetközi színvonalú felkészülés szükséges. Ezért hoztuk létre az olimpiai szakbizottságot. Ez a gyakorlatban célzott, többéves felkészítést jelent a magyar olimpiai reménységek számára, erős nemzetközi együttműködést, stratégiai támogatást az utánpótlásnak, egyértelmű szakmai és szervezeti kereteket. Az LA10-programmal a sportért felelős államtitkárság olyan lehetőséget biztosít az olimpiai sportágak, köztük a vitorlázás számára, amellyel lehetővé teszi a sikeres felkészülést, ezért nagyon hálásak vagyunk. A szakmai program kidolgozása folyamatban van, a terveink szerint a támogatás segítségével alakítjuk majd ki az olimpiai bázisunkat, amelyet sportolóink a következő három évben használnak. Ez azért rendkívül fontos, mert vitorlázásban a helyszíni körülmények alapos ismerete nélkül lehetetlen kiemelkedő eredményt elérni.

– Civilben orvosként dolgozik.     
– Invazív kardiológus a helyes kifejezés. A Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján mintegy két évtizede vezetem az elektrofiziológiai részleget. Vezetőként, így a hazai vitorlásszövetség elnökeként is azt tartom szem előtt, hogy nem egyszerű mindennel foglalkozni, de nem is lehet és nem is kell. Olyan emberekkel, bizottságokkal, elnökökkel kell együtt dolgozni, akik egy adott terület szakértői, nekem pedig össze kell fognom őket. Erre törekszem, és mindent elkövetünk azért, hogy ez valamennyi szinten meg is valósuljon.

– Mi a hasonlóság az orvosi munkájában és a vitorlázásban?     
– Mindkettő csapatmunka. A műtőben egy komplett team dolgozik a megoldáson, a beteg gyógyulásán, a vitorlázás pedig bizonyos szinten ugyanez, ott is egy csapat közös munkájával lehet sikereket elérni. Amit nagyon fontosnak tartok mindkét területen, az a kommunikáció és az ebből fakadó együttműködés, aminek eredményeképpen az irányt a vezető jelöli ki. Mint elnök, én is ezt képviselem, elsősorban összefogni a területek szakértőit, hogy így tudjunk együtt eredményeket elérni, és szolgálni a magyar vitorlástársadalmat.

VITORLÁZÁS
Csütörtök, 9.00: az 57. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj rajtja, Balatonfüred (Tv: Spíler1)