13. világrekordját ugrotta Budapesten az atlétika és a sportvilág jelenkorának egyik legnagyobb csillaga, Armand Duplantis. A svéd-amerikai rúdugrózseni a Gyulai István Memorialon olyan könnyedén jutott el odáig, hogy megpróbálja a 629 centiméteres magasságot, mint ahogyan más a cipőjét köti be.
Elképesztő mennyiségű munka és fiatalkorától végzett tudatos felkészülés van abban, hogy 25 éves korára így tündököljön. Egyszerre sprinter, egyszerre ugró, egyszerre tornász, egyszerre „mentális szörny” – nagyjából ő testesíti meg napjaink tökéletes sportolóját. Ezek minden egyes alkalommal megfordulhatnak a fejünkben, amikor őt versenyezni láthatjuk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert Budapestet és a Nemzeti Atlétikai Központot ha nem is második otthonának, de mindenképpen az egyik kedvenc helyének tartja.
A 2023-as budapesti világbajnokságon – természetesen már biztos győztesként – még „csak” 623 centimétert kellett volna átugrania világrekordja tovább javításához. Megmondjuk őszintén, az akkori három ugrásában nem volt benne, hogy sikerrel járjon. Viszont most, két évvel később hat centivel magasabbra jutott! Elsőre visszafogott figyelem közepette még leverte a lécet, aztán a második kísérletére már minden szempár rá szegeződött a stadionban. Nekifutott, elrugaszkodott, és a térdével ugyan „megpattintotta” a lécet, de végül fent maradt. Ez volt a verseny történetének első világrekordja. Aki lemaradt róla, jövőre a Nemzetközi Atlétikai Szövetség Budapesten bemutatkozó viadalán, az atlétikai világdöntőn bepótolhatja.
„Beleszerettem Budapestbe ezen a héten” – Lehet, hogy egy jó gulyásleves tökéletes alap egy új világcsúcshoz, de az biztos, hogy most minden a helyén volt önnél. Hogy érezte? – A városba beleszeretett, de mit szól az arénához? Hétfőn a kedvenc pillanatai között említette értelemszerűen Stockholmot és Párizst – mi a helyzet Budapesttel? – Akkor most kerek a világ? |
A Memorial egy évtizednyi székesfehérvári történet után költözött vissza a fővárosba, rögtön hatalmas érdeklődés kísérte az eseményt: már a „nagy nap” előtt elkelt mind a 14 ezer belépő. Óriási hangulat volt, amelyben a legjobb magyar atléták szinte kivétel nélkül fürdőzhettek.
Halász Bence több mint egy métert javított egyéni csúcsán, 83.18 méteres teljesítménye új dimenzióba helyezte őt. Ahogyan Duplantis a 13. világcsúcsát ugrotta, úgy olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk is tizenharmadszor csapaott össze a kanadai Ethan Katzberggel. Most először sikerült legyőznie az olimpiai és világbajnoki cím védőjét – mondhatni, a legjobbkor fordult a kocka, hiszen egy hónap múlva, Tokióban kezdődik a vb.
28 éves klasszisunk hatból ötször is átdobta a 80 méteres szalag felett a kalapácsot, ennyire jó sorozata még sosem volt pályafutása során. Ráadásul a magyar kalapácsvetés sikerekben gazdag történetében ennél csak az országos csúcstartó Annus Adrián és az Európa-bajnok Gécsek Tibor tudott nagyobbat dobni.
„Nagyon jó volt, közel a tökéleteshez, de mindig lehet jobb – mondta az elképesztő délutánja után Halász Bence, aki kedden két olimpiai bajnokot, Kiss Balázst és Pars Krisztiánt előzött meg a hazai örökranglistán. – A végén biztosan még egy kicsit jobban felfelé dolgoztam volna a kalapácsot, hogy magasabbra repüljön. (…) Rosszul nem lehet ekkorát dobni. (…) A stabilitásból lesz a kiugró eredmény, nekem is megvolt, most éppen mellém állt a szerencse.”
Halász és a 60 métert megnyerő Illvoszky Dominik révén 2017 után tapsolhattunk ismét magyar győztesnek a Memorialon. Szintén emlékezetes pillanatokat szerzett fedett pályás Európa-bajnokunk, Molnár Attila, aki egy tizedet javított a 400 méter országos csúcsán (44.74), Palkovits István pedig 3000 méteren érte el minden idők legjobb magyar eredményét (7:46.27). Ketten teljesen más utat járnak be a szabadtéri szezonban: míg Palkovits a Memorialon fejezte be az idényét, addig Molnárnak csak augusztusban indult be igazán. A célja ugyanaz, mint Halásznak: szeptember közepén nagyot alkotni a tokiói világbajnokságon!
Míg tavaly egyetlen versenycsúcs sem dőlt meg, idén a férfi kalapács és a férfi rúd mellett férfi 800-on, női 1500-on, női rúdon (ezt a számot most először rendezték meg), férfi 200-on és férfi 60-on is eddig nem látott eredmények születtek a versenyen. A kevésbé kirakatban lévő klasszisteljesítmények közül a kedvencünk egyértelműen Bryan Levell 200 méteres futása. Már az sem mindennapi, hogy a 400 legendáját, a dél-afrikai Wayde van Niekerket legyőzte, de az, hogy ezt 19.69-cel sikerült neki, még inkább megmutatja a 21 éves jamaicai tehetségét. Levell ezzel – modern kifejezéssel élve – „belépett a chatbe”, amiben a botswanai Letsile Tebogo és a két amerikai, Noah Lyles és Kenneth Bednarek volt eddig benne, és aminek a címe: a tokiói vb-favoritok 200-on.
A Gyulai Memorial ismét a világ egyik legerősebb egynapos viadala lett, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség vonatkozó rangsorában jelenleg a 12. helyen áll, és 2025-ben már csak néhány Gyémánt Liga-forduló és Gold-verseny van hátra.