„Mindhárom gyermekem vízilabdázott. Luca ugyan elkezdett vívni, de azt mondta, hogy az nagyon béna sportág, így azt abbahagyta. Én nem bántam, hiszen számomra az a lényeges, hogy a gyermekeim szeressék azt amit csinálnak, és ez szerencsére megvalósult. Csanád vízilabda-ösztöndíjjal kijutott Irvine-ba, Luca két évet töltött az Egyesült Államokban, hogy nyelvet tanuljon, és büszkén mondhatom, hogy Csenge pedig vízilabda-játékvezetőként megy ki az Universiadéra. Egyik gyermekem sem lett válogatott sportoló, de mindig azt mondtam, hogy ha az az út rávezet valami másik útra, amiben megtalálják magukat, akkor az úgy jó”– mondta anyák napján Nagy Tímea.
A kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó ezt követően a tehetségről osztotta meg gondolatait. „Arra a kérdésre, hogy ki tehetséges, nehéz felelni, hiszen engem például annak idején elküldtek, megbuktam testnevelésből. A tehetségnél sokkal fontosabb, hogy valami célt találjon magának az a gyerek, legyen szó bármilyen korosztályról. Ha valaki azt tűzi ki maga elé, hogy olimpiai bajnok akar lenni, és nem magas és nem gyors, de mindent megtesz azért, hogy ezt elérje, akkor ő már tehetséges. Az edzőm – Simon István –, akihez kerültem, azt mondta, hogy ha van egy ilyen kis gátlásos, dundi, tempóérzék nélküli kislány, aki ennyire szorgalmas, hogy a kettő helyett három, az öt helyett mindig hét adagokat csinál, akkor ő azt megköszöni és elkezd vele foglalkozni. Ő mindig azt mondta: nyugi, Titi, te egy dízelmozdony vagy. Nehezen indulsz be, de ha az megvan, akkor jó irányba mész.”
Arról, hogy miben más egyéniben és csapatban vívni, így beszélt: „Ha egyéniben vívsz és nyersz, akkor magányos vagy, mert akkor körülötted csak vesztes van, még az ezüstérmes is vesztes. Ott magad éled meg a sikert. Ha csapatban nyersz, az teljesen más, egy sokkal intenzívebb öröm, nemzetibb – és nem gondolom, hogy túl magasztos, ha ezt a szót használom. Az első olimpiai győzelmemnél örültek a szülők, a testvérem, a család, és nem gondoltam bele, hogy rajtuk kívül több millió magyar szurkolt nekem. Majd megélni azt, hogy a második olimpiai győzelemnél már a piros-fehér-zöld zászló áll a dobogó tetejére és nem Nagy Tímea, az fantasztikus.”
A TELJES BESZÉLGETÉST IDE KATTINTVA HALLGATHATJA MEG!