Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntőjével indult az esemény, az az ünnepélyes esemény, amelyen Becsey János paralimpiai bajnok, Egerszegi Krisztina, Fábián László és Németh Miklós olimpiai bajnokok, Nagy Antal négyszeres magyar bajnok válogatott labdarúgó, valamint Kemény Dénes, három egymást követő nyári játékokon aranyérmes férfi vízilabdacsapat kapitánya örökítette meg a kézlenyomatát – Mocsai Lajos hangsúlyozta, a kézlenyomat az egyik legősibb módszer a megörökítésre, teljes karaktert ad.
És nincs két egyforma kézlenyomat.
A Magyar Sport Napján, a TF100 rendezvénysorozat egyik ünnepi rendezvényén Becsey János „tenyerelt” először, aki a büszkeségén túlmenően az esemény további főszereplőiről osztotta meg személyes történeteit, majd következett Egerszegi Krisztina, aki azért ennél szűkszavúbban beszélt, de megszólalt, viszont a felvetésre, mit kérdezne meg saját magától sportpályafutása kapcsán, így válaszolt: „A pályafutásom kapcsán nincs olyan kérdés, amit feltennék magamnak.”
Egerszegi Krisztina egyébként korábban már tenyerelt, ám annak a korábbi lenyomatokat őrző falnak nagyobb része megsemmisült a tűzben, amikor leégett a Testnevelési Egyetem egyik része.
Fábián László öttusázó, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára viszont most tenyerelt először – akárcsak Kemény Dénes edző, ennek kapcsán egyikük sem „berzenkedett”, mindketten úgy vélik, sokan méltóak erre az elismerésre.
„Gondolatébresztő ez a fal, ha ennek kapcsán előremutatóak tudunk lenni, nem vész a homályban mindaz, amit elértünk” – a kijelentés első fele Fábián Lászlótól, a második pedig Kemény mestertől származik.
Nagy Antal válogatott labdarúgó kevés alvás után érkezett a rendezvényre, hiszen nemrég született gyermeke, így az éjszakák fent léttel telnek leginkább: „Valahogy neki kellene gyürkőzni ismét, hogy ne érezzem magam kicsit kellemetlenül ennyi olimpiai bajnok között. Azért én megnyugtatok mindenkit, én nagyon jól érzem magam itt.”
Németh Miklós olimpiai bajnok atléta a TF-en kezdett el edzeni, így nem lepett meg senkit, amikor könnyes szemmel megjegyezte: „Én ide hazajöttem. Sokat kaptam a TF-től, attól még, hogy egyetem lett időközben, számomra maradt TF, és továbbra is a szívem csücskét jelenti.”
A hat korábbi klasszis egyesével vonult a színpadra, a tenyerüket viszont együtt, egymás mellett „nyomták” az agyagba, ki gyorsabban, ki kicsit lassabban, de mosolygósan és büszkén.