„Amikor a dánok jöttek vissza a középkezdéshez, Camilla Andersen hozta a labdát, és mosolygott”

A nevelés fontosságáról, arról, hogy az egyes sportágakban a tömegesítés mellett szükség van a tehetségek minőségi képzésére, gondozására.

„Ki kell emelni a tehetségeket – jelentette ki Bánki József. – Ez a mi időnkben is így volt, feljebb játszottak az idősebbekkel. Szerintem a kézilabdában ugyanúgy megvan a grund jelentősége, mint a futballban. Ma is lehet reggeltől estig játszani, szenzációs lehetőségek vannak a futballakadémiákon és a kézilabda-akadémiákon is. A grund jelentősége abban állt, hogy idősebbekkel játszottál, és ellested a csínját-bínját annak a játéknak, és a mi időnkben is ezért játszatták a legjobbakat az idősebb korosztályokban. A kézilabdában ugyanezt látom mostanában, legalábbis a Fradinál, és ez jó tendencia. A tömegesítés is fontos, mert a mennyiség valahogy hatással bír a minőségre is, de nyilván a jobbakat jobban kell menedzselni.”

A döntők jelentőségéről, a felszabadult játékról

„Hatgólos vezetésünknél a dánok időt kértek – emlékezett vissza Ballai Attila a sydney-i olimpia női kézilabdatornájának magyar–dán döntőjére. – Láttam, hogy amikor a dánok jöttek vissza a középkezdéshez – korábban gólt kaptak –, Camilla Andersen hozza a labdát, és mosolyog. Mi, magyarok nem értettük, hogy minek örül szegény. Amikor az eredményhirdetés után odamentem hozzá, elmondta, hogy a szövetségi kapitányuk azt mondta, hogy »Figyeljetek, Magyarországé a világ legjobb csapata, megnyerte az olimpiát, itt vagyunk az olimpiai döntőben, élvezzétek ki minden percét«. Ettől úgy felszabadultak, hogy elkezdtek menni.”

„Ezt mondhattam volna Athénban – reagált Kemény Dénes. – Rosszul játszottunk, két góllal vezettek a szerbek, és volt hátra még egy negyed. De nem azt mondtam, hogy élvezzük a döntőt, hanem egy olyan gondolatot adtam elő, ami mankó lehetett ahhoz, hogy talán megfordítsuk az állást. Kicsi volt rá az esély, de volt még hét perc, megpróbáltuk. Ráérünk utána örülni az ezüstnek. (…) Sokszor mondtam már, az ezüstért nem kell lemenni a meccsre, kihozzák a szállodába. Az már megvan. De ha lemetél, akkor vagy ünnepeld meg, ha úgy érzed, az ellenfél sokkal jobb, vagy próbálj meg valamit, és utána szépen becsüld meg az ezüstödet, mert lehet, hogy a következő világversenyen be sem jutsz a döntőbe.”

A teljes epizód