Egy helyett négy meccs... – ötkarikás történetek

SZÁZ ESZTENDEJE ötödik lett Párizsban a Komjádi Béla által irányított férfi vízilabda-válogatott, amely akkor a torna nyitó napján, július 13-án története során először nyert olimpiai mérkőzést.

De hogy?! Úgy, hogy a címvédő briteket a hosszabbítások miatt négymérkőzésnyi időt kitevő meccsen verte meg. A britek már 3:0-ra is vezettek, ám négy másodperccel a mérkőzés vége előtt csak sikerült ledolgozni a hátrányt.

És innentől jött a felfordulás az uszodában: a nemzetközi tisztviselők tanácskozni kezdtek, mert egyszerűen nem létezett akkortájt szabály arra vonatkozóan, mi a teendő, ha egy meccs döntetlennel ér véget (4:4).

Az elöljárók döntöttek: jöjjön még két félidő – gyakorlatilag tehát úgy határoztak, következzen még egy mérkőzés, azaz újabb 2x7 perc. Ami megint döntetlent hozott…

Amikor a harmadik hosszabbításhoz (valójában a harmadik mérkőzéshez) készülődtek a felek, megjelentek az uszodában a sajtó képviselői – akkoriban még fényévekre voltunk a mai, gyorsan terjedő hírek világától, valahogyan megszagolták az újságírók a kirívó esetet –, és a meccs kellős közepén a játékosokat kitessékelték a vízből. Azért, hogy fényképezni lehessen őket.

Ezek után mehettek vissza a medencébe játszani, kisvártatva meg az is eldőlt, hogy még mindig nem dőlt el semmi: a harmadik „meccs” sem hozott döntést, jöhetett a negyedik kétszer hét perc. Akkor még nem ismerték a csere fogalmát, minden játékos pihenő nélkül játszott – el lehet képzelni, mennyire voltak fáradtak a csapatok…

Aztán Homonnai Márton a nyolcadik (!) félidő vége felé megindult. Ez ritkaságszámba ment, a védők akkor még nem csináltak ilyeneket: nemigen volt rá példa, hogy egy hátvéd végigússza a medencét – a britek nem is vették őt komolyan, és ez lett a vesztük. Homonnai belőtte a meccset eldöntő gólt, és ezzel a magyar csapat kiverte az előző három olimpián győztes briteket (7:6).

Diadalmenet is várhatott volna a mieinkre ezek után, ám ez az irgalmatlanul hosszú meccs rengeteget kivett a játékosokból, s ez visszaköszönt a belgák elleni negyeddöntőben. Végül ugyanúgy az 5. helyen végeztünk, mint 12 évvel korábban Stockholmban.