Ki állítja meg az élsportolók éhez(tet)ését?

– Valójában csak 2014 óta definiálta az orvostudomány a RED-S jelenséget. Érdemes tehát átismételni, hogy pontosan milyen szemmel látható vagy éppen észrevehetetlen, de káros következményei lehetnek a sportoló egészségére, ha ilyen állapotban edz, versenyez?
– A RED-S (relative energy deficiency syn­drome) egy angol betűszó, a „relatív energiahiányos szindróma” rövidítése. Szerteágazó tünetcsoport, amelynek középpontjában az alacsony energiaellátottság (low energy availability, LEA) áll. Hosszabb távon megbomlik az egyensúly az energiaszükséglet és az energia­bevitel között, ami az élettani és pszichés funkciók károsodásához vezet. Nem új keletű a kórkép, ennek része a nyolcvanas évek elejétől ismert „női sportolói hármas”, azaz az étkezési zavar, a csontritkulás és a menstruáció elmaradása. A tudomány fejlődésével kiderült azonban, hogy számos egyéb szervet, illetve szervműködést is érint, például a szív, a vese, a gyomor és bélrendszer, az immunrendszer, a hormonális rendszer, a mentális funkciók, amelyek a férfiaknál is előfordulnak. A RED-S nemcsak az egészségre van káros hatással, hanem a teljesítményre is, hiszen csökken az izomerő, az állóképesség, a koordináció, és fokozódik a sérüléskockázat. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság már 2014-ben, majd 2018-ban is megjelentetett ajánlást a témában, amelyet azóta több nemzetközi tudományos szervezet frissített, végül tavaly kiadta a NOB a legújabb egyetértési nyilatkozatát, erre támaszkodik a Nemzetközi Sportmászószövetség is.

– Kötelező méréseket és adatellenőrzést vezettek be a Nemzetközi Sportmászószövetség vizsgálataiban a versenyzők állapotának felmérésére. Ezek az információk valóban megvédik a sportolót, ha RED-szindrómában szenved?
– A célzott kérdőívek pontozása alapján egy bizonyos kritikus érték elérése felhívja a figyelmet a kockázatra, amelyet kiegészít első lépésben a testmagasság, testsúly, nyugalmi pulzusszám és a vérnyomásérték. Az ezek alapján fennálló kockázat esetén laboratóriumi, képalkotó és egyéb diagnosztikus vizsgálatokat ír elő a szabályozás. A számos lehetséges szervi érintettség miatt szükséges a széles körű diagnosztikai vizsgálat. A javasolt lépcsőzetes protokoll diagnosztikus értékű. Ha a RED-S igazolást nyer, a „védelem” azt jelenti, hogy meg kell szüntetni az aránytalanságot az energiabevitel és -szükséglet között. Ez igen leegyszerűsítve a fizikai aktivitás csökkentésével és/vagy az energiabevitel növelésével érhető el. Súlyos esetben (például szívritmuszavar vagy súlyos vérszegénység) szükség lehet a sporttevékenység átmeneti felfüggesztésére, illetve akár gyógyszeres kezelésre is. Gyakran előfordulhat, hogy társszakmákban dolgozó szakemberek, sportorvosok, pszichológusok, dietetikusok bevonása is elengedhetetlen, ahogy az edző és a család együttműködése is.

– A sportmászók tették meg az első lépést, az áprilisi, kínai világkupán már be is vezették az új szabályozást, de a párizsi olimpia versenyeit is ennek szellemében tervezik lebonyolítani. Ragadós lehet-e ez a példa, és ha igen, mely sportágakban?
– Számos sportágban leírták már a RED-S előfordulását, ám a gyakorisági adatok eltérőek, attól függően, milyen szintű sportolókat vizsgáltak, és melyek voltak a diagnosztikai kritériumok. Kialakulhat a RED-S az energiabevitel korlátozása miatt – szándékosan – például az esztétikai vagy a súlycsoportos sportágakban, de gondolhatunk a zsokék helyzetére is. Megjegyzem, az Angol Tornaszövetség nemrég bevezetett előírása, amely alapján kizárólag orvos vagy egészségügyi személyzethez tartozó szakember végezhet a tornászoknál testsúlymérést – tehát az edző nem –, szintén megelőző intézkedésnek tekinthető, hiszen a gyermek vagy serdülő alkatára irányuló esetleges bántó megjegyzés beindíthatja a negatív spirált. Kialakulhat a RED-S úgy is, hogy a perfekcionista sportoló a napi edzésmennyiséget vagy az intenzitását viszi túlzásba. Nem pihen eleget például a nagy állóképességet igénylő sportágakban, így az energialeadás felé billen a mérleg nyelve.

– Jellemzőbb-e valamelyik nemre a RED-S, és ha igen, a mostani szabályozás javíthat-e a helyzeten?
– A nőknél gyakoribb, de férfiaknál is előfordul, nem véletlenül készült kérdőív külön férfiaknak is (egyes közlemények az élsportoló hosszútávfutó nőknél 20 százalékra, a férfiaknál 9 százalékra teszik a gyakoriságot, de van, amelyik állóképességi sportoló férfiaknál 58 százalékos, a nőknél 51 százalékos gyakoriságot említ; igaz, hogy a tudományos közlemények 80 százaléka női sportolókat vont be). Fiatalkorban is előfordulhat a szindróma, ilyenkor a növekedést, a pubertást is negatívan befolyásolja, és különböző „hiányállapotok” jöhetnek létre. Ezért sem javasolt a fogyasztás a növekedési életszakaszban. A mostani szabályozás felhívja a sportolók és sportszakemberek figyelmét a jelenségre, így nagyon fontos edukációs jellege van. Csaknem két éve, hogy a Magyar Edzők Társasága továbbképzése keretében „A RED-S elméleti alapjai, diagnosztikája, terápiás megközelítése” címmel előadást tartottunk, hogy gyarapítsuk a témával kapcsolatos ismereteket. A kötelező sportorvosi vizsgálatokon alkalmazott kérdőívbe is beépítettünk kérdéseket, amelyek felkelthetik az egészségügyi szakemberek gyanúját.

– Elképzelhető, hogy a NOB kötelezővé teszi minden testsúlyérzékeny sportágban ezt a szabályozást, és orvosilag támogatna egy ilyen lépést?
– Egyetértek minden olyan intézkedéssel, amely a sportoló, különösen a fiatal sportoló egészségét védi, lehetővé téve, hogy minél tovább tudjon sikeresen, panaszmentesen sportolni. Nem hiszem, hogy a közeljövőben kötelező NOB-előírás lenne, de figyelemfelkeltő ereje az egyes sportági szövetségi előírásoknak is van. A 2023-as NOB-állásfoglalás a téma kimagasló nemzetközi szakértőiből álló munkacsoport közreműködésével jött létre, ez minden sportszakembernek irányadó dokumentum. A szabályozás eredményessége akkor ítélhető meg, főleg hosszú távon, ha tudományos értékű követéses vizsgálati protokollok is kiegészítik. A törekvés azonban jó, mert újabb lépést tesz az élsportolók védelmében.