Férfi kézilabda Eb után: Dánia mutatja az utat, de látni a fejlődést az üldözőkön is
A vitathatatlan bajnok kifejezés az ökölvívásé, azt jelenti, hogy az adott súlycsoport bokszolója egyszerre birtokolja az összes nagy szervezet világbajnoki övét. Ezt a kifejezést a kézilabdázás világába úgy lehet átültetni, hogy az összes nagy torna címvédője ugyanaz a válogatott. Hogy ez mennyire ritka, jól mutatja, hogy a férfimezőnyben a dánok előtt csupán a franciáknak sikerült, 2010-ben és 2015-ben.
A dán kézilabdázás elmúlt három generációjának történetéről az Európa-bajnokság előtt az EHF oldalán megjelent Alapító atyák (Founding Fathers) című dokumentumfilmben a főszereplők visszaemlékezése alapján kerülhettünk képbe, hogyan vált napjainkra egyeduralkodóvá férfiválogatottjuk. A jó hangulatú beszélgetés egyszerre sikerült lazára és informatívra. Joachim Boldsen humoros megjegyzése Emil Nielsen étkezési szokásaira mindenképpen az előbbi kategóriába tartozik. Napjaink legnagyobb sztárja, Mathias Gidsel viszont abszolút meglepődött, hogy voltak olyan időszakai a dán kézilabdázásnak, amikor a válogatott nem nyert meg mindent.
A generációk közötti hidat egyértelműen Nikolaj Jacobsen jelenti, aki 1971-es születésűként az 1990-es évek második felének és az új évezred első éveinek klasszis balszélsője volt. Miután Kielből visszatért szülővárosába, Viborgba, nagy elődje, Ulrik Wilbek is az edzői között volt. Jacobsen pályafutása utolsó szakaszában már másodedzőként is tevékenykedett, mindig is érdekelte a játék taktikai része. 2012-es visszavonulása után Aalborgban és a német Löwennel is szép sikereket ért el, 2017 óta, vagyis majdnem egy évtizede irányítja hazája válogatottját.
Hogy Jacobsen micsoda „nyerőgéppé” változtatta a dán csapatot, jól bizonyítja, hogy elég volt neki kilenc év ugyanannyi trófeához, amennyihez Bengt Johanssonnak 16 esztendő kellett a svéd válogatottnál. Nagy kérdés, hogy a hatodikat (négy vb, egy-egy olimpia és Eb) rögtön követi-e a hetedik, vagy a trónkövetelők sikerrel járnak-e már a mostani olimpiai ciklusban.
Nem az üldözőknek kedvez, hogy Dánia a most véget érő Eb-n elbírt egy kisebb sérüléshullámot, amiből Thomas Arnoldsen a legjobbkor épült fel, viszont két beállója, Lukas Jörgensen és Simon Hald menet közben esett ki. Legkésőbb a Németországgal szemben 34–27-re megnyert döntőben az is kiderült, hogy Jacobsennek sokkal több taktikai fegyvere van, mint Mathias Gidsel egy az egyezése és szuperhősöket idéző berepülései. A 26 éves jobbátlövő sorozatban ötödik világeseményén lett gólkirály és szintén ötödször választották meg MVP-nek. Utóbbi díjat bármikor oda lehet adni neki, viszont, ha az EHF megvárja a finálét a legfontosabb egyéni cím odaítélésével, akkor most lehet, hogy Simon Pytlick kapta volna meg, aki vasárnap ellenállhatatlan volt. És ők ketten tényleg csak a csúcsdíszei ennek az aranycsapatnak!
A dán válogatott üldözőinél látni a potenciált, hogy a közeljövőben néhány trófeát ellopjanak tőle. Németország 2027-ben hazai pályán szerepel a világbajnokságon, akkor már három évvel rutinosabban fogadhatja az elitet, mint ahogyan három éve az Eb-n tette. Az izlandi Alfred Gíslason már két német klubot is a csúcsra vezetett (Magdeburg, THW Kiel), mielőtt 2020-ban átvette volna a német válogatottat. A fiatalok beértek, Andreas Wolff már most kapuslegenda, Juri Knorr irányítóként juthat hasonló magasságba, szóval a lehető legjobbkor jön neki a jövő évi vb.
Izland ugyan több mint egy évtized után ismét bejutott a legjobb négy közé, de a torna végjátékában bebizonyosodott, hogy csak egy az egy elleni játékkal nem lehet felállni a dobogóra a jelenlegi mezőnyben. Gísli Kristjánsson és Ómar Ingi Magnússon valóban zseniális ebben a játékelemben, amivel képesek a világ összes hétméteresét kiharcolni, de egy kilencmeccses menetelés során az ellenfelek sokoldalúsága miatt biztosan lesz nála három jobb együttes.
Például Horvátország, amely kétszer is megverte az izlandiakat az elmúlt két hétben. Valaki elrettentő példaként tekint déli szomszédunk válogatottjára, másnak pedig a reményt jelenti, hogy igenis több út vezet az éremszerzéshez. Az izlandi Dagur Sigurdsson kinevezése telitalálat volt, a horvát stílusjegyeket – mint az öt-egyes zavaró védekezés – megtartotta, a fontos, hozható meccseket pedig kivétel nélkül megnyeri, aminek a tavalyi vb-ezüst után Eb-bronz lett a jutalma.
A franciáknál a tehetségfaktor hihetetlenül magas volt ezen az Eb-n is, ám a szellemi vezér Nedim Remili hiánya a kulcsmeccseken kiütközött. Guillaume Gille együttese címvédőként csak hetedik lett, sürgősen megoldást kell találnia a hosszú ideje meglévő kapusgondokra. Ahogyan a dánok jóval többek a Gidsel, Pytlick párosnál, úgy Portugália is jóval sokrétűbb a Costa testvérek zsenialitásánál. A csoportkörben Dánia felett aratott 31–29-es sikere a remény a világnak, hogy az uralkodó igenis legyőzhető!
A magyar válogatott átlagos Európa-bajnokságon van túl, a 10. hely a lehető legrosszabb volt, ami a papírforma szerint kijöhetett. Imre Bence és Palasics Kristóf világklasszissá érett, Fazekas Gergő és Rosta Miklós is lépett egyet efelé. Az olimpiai kvalifikációs vb selejtezős párharcának sorsolása nem kedvezett nekünk, hiszen az egyik lehetséges ellenfél, Szerbia a németek legyőzésével az Eb-csoportkörben bizonyította a potenciálját.
Chema Rodrígueznek égető szüksége lenne egy olyan átlövőre, aki meccsenként stabilan képes hat-nyolc gólt szerezni. A közeljövőben Máthé Dominik jöhet szóba, akinek a rutinjára már a májusi vb-selejtezős párharcban – a visszatérő Bánhidi Bencével együtt – nagy szükség lenne, különben a Los Angeles-i olimpiai álmaink máris veszélybe kerülhetnek.
A sportág történetében csupán három ország 22 játékosa nyert olimpiát, világbajnokságot, Európa-bajnokságot és Bajnokok Ligáját. Vasárnap este fél nyolc körül ennek az exkluzív társaságnak a legújabb tagja lett három dán klasszis, Magnus Landin, Emil Nielsen és Magnus Saugstrup. Közülük a beálló Saugstrup jelenleg mind a négy aranyat egyszerre birtokolja, mert a német Magdeburggal a BL-ben is címvédő.  |
| „Nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hatalmas nyomás alatt játszottunk. Amikor pályára lépünk, mindenki aranyat vár tőlünk. Most már mindhárom cím a miénk. Hihetetlen sorozatot zártunk, sok problémával kellett megküzdenünk, a többi tornához képest talán kissé bizonytalanabbak voltunk. De felállhattunk a dobogó tetejére, márpedig csak ez számít. Rendkívül büszke vagyok a válogatottra, a szurkolókra és a stábra is – ez igazi csapatmunka volt!” – Mathias Gidsel, a dán válogatott jobbátlövője. |
| „Ez a döntő igazán kemény csatát hozott.Ha azoktól a trófeáktól, amelyeket megnyersz, nem érzed magad kiválónak, akkor nem érdemled meg, hogy itt legyél. Nagyon nehéz volt az Eb, már a rajt előtt hatalmas elvárásokkal kellett szembenéznünk, amelyeknek nem volt könnyű megfelelni. Németországgal a következő viadalokon egyértelmű favoritként kell számolni, már csak azért is, mert a jövő évi világbajnokságot hazai pályán vívhatja meg” – Nikolaj Jacobsen a dánok szövetségi kapitánya. |
Dupla mesterhármas: Dánia a férfi kézilabda vitathatatlan bajnoka, Gidsel szülőhazájában dicsőült meg
Megvan a Ferencváros kézilabdacsapatának új vezetőedzője
