Aida áriája – Deák Zsigmond jegyzete

A hetedik te magad légy! – így szól József Attila 1932-ben íródott híres versének (A hetedik) emblematikus sora, s bizony ez ugrott be, amikor érzékeltem Mohamed Aida sporttörténelmi lehetőségét, hogy a hetedik olimpiáján vehet részt. Lehetőség, írom, de már nemesítem is tovább a szót hőstettnek, csodának, ilyesminek, hiszen világszinten is kuriózum. A csúcsot az ausztrál lovas, Ian Millar tartja tízzel, tőrvívó honfitársnőnk magyar rekorder lehet, megelőzve a szintén vívó-, pontosabban kardozólegendát, a hétszeres ötkarikás bajnok Gerevich Aladárt, valamint a még aktív, de most egyelőre az európai tartalék pozíciójáig jutó szörföst, Gádorfalvi Áront. Véleményem szerint mellékszál, hogy Mohamed neve a szakágvezető javaslatában nem szerepelt, a szövetségi kapitány viszont a ranglistára hivatkozva beválogatta, a vívószövetség elnökségének maratoni ülésén pedig az utóbbi álláspont kapott többséget. Ez a sportágon belül vethet hullámokat, kívül nem, a lényeg, hogy a 45 éves versenyző immár negyedszázadon át ott lehet a földkerekség legnagyobb sporteseményén.Miképp lehetséges ez? A tehetségen és az elhivatottságon kívül úgy, hogy Mohamed Aida a sportnak szentelte egész eddigi életét, feleségként, kétgyermekes családanyaként egyaránt. (Kanadai férje, maga is egykori sporttárs, sírva fakadt, amikor kiderült, hogy a neje mehet Tokióba – a tévedések elkerülése végett: örömében könnyezett...) Kellett hozzá a vívás, amelyben lehetséges az ilyesmi, mert nem szükséges hozzá extrém fizikai megterhelés, természetesen a többi sportághoz, nem az átlagemberhez képest. Nem véletlen, hogy lovasok, sportlövők, vívók, vitorlázók (szörfösök) találhatók a szereplési örökranglista élcsoportjában. A magyarok közül a felsorolt három, hat olimpiai részvétellel büszkélkedő kiválóság mögött tizennégyen állnak öttel: még öt vívó, három vízilabdázó – itt a nagy generációk találkozása számít inkább, mintsem a fizikai terhelés visszafogottsága –, két sportlövő, két asztaliteniszező, valamint kakukktojásként egy-egy súlyemelő (Földi Imre) és kajakos (Kammerer Zoltán). Utóbbi 43 évesen most, a hétvégén léphet eggyel feljebb, ha tud, ami az ő sportágában és korában szintén elképesztő teljesítmény. A puskás Sidi Péter járhatna be hasonló utat, ha nem keveredett volna bele olyan sötét ügybe, hogy fel kelljen függeszteni a versenyengedélyét.

Ehhez természetesen Mohamed Aidának semmi köze, ő megtette a magáét, s a csapatversenyben pástra léphet a japán fővárosban, ha úgy döntenek a szakvezetők. Eddigi ötkarikás legjobbja két negyedik hely (1996-ban a csapattal, 2004-ben egyéniben), ami most talán túlzó elvárás, hiú ábránd. De akkor mi lehetett annak idején, amikor tőrt fogott a kezébe a hét olimpiai részvétel?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!