Elérkezett a számvetés ideje, és bizony túlzás lenne azt állítani, hogy boldogan és elégedetten hagyja majd el a magyar küldöttség a Grand Hotel Italiát, amely a 22. WDF-vb helyszínéül szolgált.
Félreértés ne essék, a kolozsvári körülményekkel nem volt probléma – maximum bizonyos ételekkel, amiktől férficsapatunk felére rájött a hasmenés –, ráadásul a sok magyar önkéntesnek köszönhetően szinte hazai „pályán” érezhették magukat legjobbjaink.
Legjobbjaink legjobbjai azonban egyértelműen a fiatalok voltak, hisz ifjúsági versenyzőink szállították az egyetlen érmünket, valamint egy ötödik és három kilencedik helyezést, ám miközben a jövő általuk reményteljes, a jelen, a felnőttek teljesítménye hagy hiányérzetet maga után.
A legjobb felnőtteredményünk az Ihász Veronika, Ölei Annamária női páros kilencedik helyezése volt még az első versenynapról, valamint két egyéni 17. helyezés Rucska Józsefnek és megint csak Ihász Veronikának köszönhetően, a többi felejtős. Amiben egyértelműen több volt, az a tavaly Budapesten bravúrral Európa-bajnoki ötödik férficsapat szereplése.
Az összeállítás ugyanaz volt, és a Petrács Gábor, Rucska József, Székely Pál, Takács Gábor kvartett számára Japán, valamint Svájc után Lettország ellen is reális lett volna a győzelem, ami már egy újabb kilencedik helyezést hozott volna a konyhára. Aztán pedig Szlovákia következett volna, amely a nyolcaddöntőben ki is verte a letteket. 70.8-as körátlaggal...
Szóval ebben több volt, ugyanakkor az is megállapítható, hogy nem vagyunk messze az élmezőnytől sem, egy magyar játékos jó napot kifogva elcsípheti a nagy dartsos nemzetek képviselőit is, jó példa erre Petrács Gábor győzelme egyéniben a holland Jeffrey Sparidaans ellen. De a tartós sikerekhez sokkal stabilabb játék szükségeltetne, no meg az, hogy ne a mi kezünk remegjen jobban a kiszállózásnál.
Persze ezek régi bölcsességek, nincs új a nap alatt.
WDF-VILÁGBAJNOKSÁG, KOLOZSVÁR
Ifjúsági vegyes páros. A 16 között: Sedivy, Feklová (cseh, 64.57)–Nagy Barnabás, Kovács Tamara (60.09) 4–2
