Királyi taps – Szűcs Miklós jegyzete

Időnként az újpesti Hodos Tamás Tollaslabdacsarnok négyes pályáján edz. Előfordul, hogy a jobbján és a balján, azaz a kettesen és a hatoson is amatőrök ütik a labdát, akik ügyetlenségükben néha megzavarják a tréninget, ám ő elnéző mosollyal az arcán adja vissza a játékszert. Bosszankodás helyett láthatóan örül, hogy – a tízpályás csarnok szinte folyamatos telt háza is ezt igazolja – a sportág mind népszerűbb Magyarországon, egyre kevesebben vannak, akik a nyári hőségben a strandokon játszott tollaslabdázással összekeverik.

Ilyenkor nyilván eszébe sem jut, hogy ebben legalább néhány százaléknyi szerepe neki is van, hiszen azon a két évvel ezelőtti április napon Sárosi Laura egy egész sportágat tett fel a magyar sport térképére. A történet közismert. A riói játékok előtt, az olimpiai kvalifikáció szempontjából sem mellékes franciaországi Európa-bajnokságon szerepelő legjobb magyar tollaslabdázónak a második fordulóban a német Karin Schnaase volt az ellenfele. Az első szettet megnyerte a magyar lány, a második elején azonban elszakadt a német cipője, s mivel a szabályok szerint a játékos nem hagyhatja el a pályát, a németnek pedig nem volt a táskájában másik lábbeli, Sárosinak gyakorlatilag játék nélkül az ölébe hullhatott volna a győzelem. Neki mégis természetes volt, hogy segít, a saját tartalékcipőjét ajánlotta fel Schnaasénak, aki aztán megfordította és megnyerte a mérkőzést. Ezek után még fájóbb lett volna, ha éppen ez a győzelem hiányzik a riói kvótához. A sors azonban nem akart kegyetlen játékot űzni a sportszerűségből jelesre vizsgázó magyarral, Sárosi Laura nagy munkával kiharcolta az ötkarikás részvételt, nem ajándékba kapta, miként akkoriban sokan tévesen gondolták.

A sztorinak itt vége is lehetne, a jó elnyerte jutalmát, a mese azonban folytatódott. Hogy Rióban is többen a hátát lapogatták, a kezét szorongatták, hogy őt látva sokaknak újra eszébe jut a történet, hogy azóta a hazai médiumok is többször, kiemelten foglalkoztak vele, tulajdonképpen már nem is hír, miként már azon is túl vagyunk, hogy a Nemzetközi Fair Play Bizottság is kitüntette. Rövidesen viszont a spanyol sport gáláján a 2016 legsportszerűbb cselekedetéért járó Zsófia királyné-díjat veheti majd át. Lassan két év telt el az ominózus mérkőzés óta, ám a jelek szerint rohanó világunkban az ilyesfajta dicsőség szerencsére nem mulandó, így Sárosi Laura életének egyik meghatározó pillanatára készülhet. A díj átvételekor az indoklásban – a spanyol királyi pár és számos híresség jelenlétében – a nevén kívül az a két szó, hogy magyar és tollaslabdázó egészen biztosan elhangzik majd. Ennél jobb marketinget aligha kaphat a sportág.

Pedig ő csak azt tette, amit a szíve és a sportszerűség diktált.