Edzőkeringő – Deák Zsigmond jegyzete

Ha most azonnal kimegyünk a hólétől tocsogó utcára, és megkérdezzük az első tíz embert, ki a legutóbbi év sportolója, a vb-bronzérmes gátfutó, Baji Balázs edzője, van rá egy pezsgős vacsorás fogadásom, hogy nem ismerik ifjabb Tomhauser István nevét. José Mourinho esetében viszont fordított a megközelítés iránya, nem az a kérdés, őt ismerik-e, hanem az, most épp melyik sztárgárdát vezeti. (Néhány öreg néni talán nem jön rá, hogy a Manchester Unitedet.) A futball persze más tészta, de a tenisz is vérprofi, mégsem tudja a kutya sem, hogy minden idők legjobbjának, Roger Federernek tíz éve Severin Lüthi irányítja a felkészülését. Jó, Mourinho csak egy van – Special One, ugye –, a sportága, a habitusa és az eredményei együtt csináltak belőle sztárt, annak ellenére, hogy ez inkább az ő dolga lenne a keze alá kerülőkkel.

A lényeg, hogy a sportban az edző ritkán kerül reflektorfénybe, a sütkérezés megmarad a versenyzőnek, s ez így van jól, az operaénekes is híresebb, mint a hangképző tanára. De mi van, ha kapcsolatuk legalább annyira „special", mint maga Mourinho, s momentán alapvető változáson esik át? Hát persze hogy a Hosszú, Tusup tandemre gondolok! Mi a magunk részéről próbálunk ügyelni arra, hogy a magánéletbeli vájkálást mellőzzük, s ne tévesszük össze a szakmai felvetésekkel. A francia tréner, Fred Vergnoux nevének bedobása a köztudatba is csak azért érdemes a figyelemre, mert Hosszú Katinka napjaink legeredményesebb magyar sportolója, ikonja, brandje, így együtt. Ebben a szituációban tényleg nem mindegy, kivel, hogyan, milyen színvonalon folytatja pályafutását.

Ugyanez érvényes a Győr női kézilabdacsapatára, amely öt év alatt három BL-diadalt ért el Ambros Martínnal. Ha az idény végén lejáró szerződésű spanyol mester csendben tárgyal a Rosztov-Donnal – meg persze jelenlegi kenyéradójával –, arról nekünk (és így önöknek) tudni kell, mert hiába az ETO KC a legjobb játékosok gyűjtőhelye, azért csak nem mindegy, ki ül a kispadon. Május közepén jön a Bajnokok Ligája újabb budapesti négyes döntője, de előfordulhat, odáig egyik fél sem várhat, hiába adódik akkor a fő érv pró vagy kontra.

Hosszú hatodszor (sorozatban ötödször) lett a hölgyeknél az év sportolója, a győri kézilabdások másodszor az Év csapata-díj nyertesei. Ha velük kapcsolatban bármilyen megalapozottnak tűnő hír lát napvilágot, annak itt a helye e hasábokon. Előbb az információ, aztán az edző kering, ez a dolgok menete. S őszintén szólva, különösebben nem érdekel, Hosszú és a Győr kivel marad a csúcson – csak maradjon ott.