„Mindig irigyeltem, és nemcsak én, hanem korosztályom fiataljai is, Norbi délceg termetét” – kezdte beszédét Nébald György, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke. Az olimpiai aranyérmes kardívó úgy folytatta: „aztán akkor is csodáltam, amikor olimpiai bajnokként felért a csúcsra, majd sportolói pályafutását követően filmszínészi sikereket ért el”.
Farkas Tibor, a Magyar Birkózószövetség főtitkára régi sztorikat elevenített fel. „Ki ne emlékezne Norbi olimpiai győzelme utáni mozdulatsorára, ahogy hídba veti magát, majd puszit ad a bírónak.” A főtitkár kiemelte: „ennek az aranyörömnek a hatására sok kisgyermek kezdett el birkózni”.
Később az ünneplés során megelevenedett az a történet is, amikor Növényi Norbert az olimpiára készülve, a tatai edzőtáborban álmából felébresztve kétszáz fekvőtámaszt csinált, majd visszafeküdt és aludt tovább.
Növényi Norbert meghatottan beszélt arról, hogy „nagyon szeret másokat köszönteni, ünnepelni”, de – mint mondta – ezúttal zavarban érezte magát.
„Egész életemben próbáltam úgy élni, hogy nagyokat álmodjak, és ezekről az álmokról ne mondjak le” – árulta el az ünnepelt, majd elmesélte: „tizenegy éves koromban leírtam, hogy olimpiai bajnok akarok lenni, és ennek megfelelően éltem”.
„Mindig maximalista voltam” – hangsúlyozta Növényi, aki azzal zárta beszédét: a hatvan évet csak reggelente érzi, amikor felkel, és „be kell olajozódnia”.