Autóval az Antarktiszon

„Idén van dédapám utolsó expedíciójának, az Antarktisz-átkelésnek a századik évfordulója. Úgy hiszem, a tény, hogy mi voltunk az elsők, akik kerekeken guruló járművel átszeltük az Antarktiszt, azt jelenti, hogy ez nem egy könnyen elérhető eredmény, és egyértelműen még jelentőségteljesebbé tette az expedícióhozt.”

Patrick Bergel Ernest Shackleton örökségével nőtt fel, de igazából soha nem gondolt rá, hogy a nyomdokaiba lépjen. Még kevésbé gondolta volna, hogy saját szemével látja majd a Déli sarkot – ami híres ősének sohasem adatott meg –, és saját nevével fémjelzett fejezetet is írhat a sarkvidék történetében.

„Az eredeti ötlet, hogy egy szériagyártású országúti járművel átszeljük az Antarktiszt, a Hyundaitól származott” folytatja Bergel.

„Ez egy valódi expedíció, olyan kihívással, amit azelőtt még soha senkinek sem sikerült teljesítenie. Úgyhogy elég gyorsan döntöttem el, hogy vállalom. Megragadtam az alkalmat, hogy magamnak is bizonyítsak.”

Egy szalonautót a jégre vinni nem tűnik jó választásnak. Csapatunk Hyundai Santa Fe modelljét az expedíció vezetője, Gísli Jónsson, a 21. század egyik legtapasztaltabb antarktiszi felfedezője készítette fel.

Ő az elmúlt öt évet a földgolyó alján elhelyezkedő barátságtalan, mindentől távol fekvő és jeges világ felfedezésével töltötte. Amikor azzal keresték meg, hogy mit szólna egy közönséges országúti autó ilyen környezetben történő vezetéséhez, először azt mondta, ez lehetetlen.

„Akik már rengeteg tapasztalatot szereztek az Antarktiszon, tudják, mit tesz ez a kontinens a gépekkel: gyakorlatilag minden tönkremegy” mondja Jonsson.

„Az emberek rengeteg műszaki problémával küzdenek errefelé a járműveikkel” magyarázza. „Még a nagy gépek is tönkremennek és szétesnek, a sítalpak leesnek, a hernyótalpak eltörnek, a sebességváltók elromlanak.”

„Ez volt az első alkalom, amikor valaki megkísérelte a teljes földrészt átszelni, ráadásul oda-vissza. A Déli-sarkra és a McMurdo bázisállomásra kiépített útvonalak vezetnek, de még soha nem kíséreltek meg személyautóval egy kicsit is hasonlót véghez vinni ahhoz, mint amit mi terveztünk.”

A Hyundai által végzett átalakítás része volt az óriási, nagy teherbírású és alacsony nyomású gumiabroncsok felszerelése, hogy a kocsi szinte lebegjen a barázdált, szaggatott jeges terepen, súlyát olyan egyenletesen eloszlatva, hogy akár át is mehessen egy ember kezén, anélkül, hogy az megérezné.

A gépkocsi karosszériáját meg kellett emelni, új felfüggesztést és kiegészítő alváz keretet kapott, míg a sebességváltót magába a kerékagyba helyezték el, hogy meg tudjon birkózni a különféle rá ható erőkkel, és, hogy ugyanolyan sebességgel való haladás mellett is lassabban forogjon.

„Ettől eltekintve egy szériagyártású kis Santa Fe volt az autó” mondja Jónsson. „A motor, a vezérlés, a sebességváltó, az első differenciálmű és kardántengely mind teljesen szabványosak voltak. Az üzemanyagtartály űrtartalmát 230 literre növeltük és repülőgépbenzinnel (Jet A-1) töltöttük meg, illetve egy motor előmelegítő berendezést építettünk be a rendkívüli hideg ellen.”