Ha nincs széles bázis már a mini korban, kihal a sportág

Amikor Benkóné Kőrös Mária az első gyermekével terhes lett, az akkori edzője, Róka Gasztonné javasolta, hogy foglalkozzon fiatalokkal. „Tetszett a dolog, elkezdtem a munkát, közben elvégeztem az edzői tanfolyamot – mesélte a tréner. – A szülés után visszamentem játszani, de továbbra is edzettem gyerekeket. A BSE-ben játszottam húsz évig, ott kezdtem el edzősködni. Később Ratimorszky Károly hívott a Vasasba, elfogadtam, s már több mint tíz éve itt vagyok.”

Benkóné elmondta: nem számolta, mennyi érmet és kupát nyert a kicsikkel az elmúlt években, de annak nagyon örül, hogy már másodszor kapta meg az év legjobb utánpótlásedzőjének járó elismerést. „Nekem nagyon sok jót és szépet adtak, adnak a gyerekek – folytatta Kőrös Mária. – Volt két olyan évem, amikor kényszerűségből a felnőttekkel dolgoztam, s Bardi Gyöngyiék segítettek. Van összehasonlítási alapom, s nem bántam meg, hogy annak idején engedtem a kérésnek.”

Egyensúlyban kell tartani a teljesítménykényszert, és a játék megszerettetésére való törekvést, ez persze nem egyszerű feladat. Benkóné szerint nem kell annyira eredménycentrikusnak lenni fiatal korban. „Inkább a jövőre kell felkészíteni a kicsiket, az igazán jó alkatú és készségű gyerekek későbben érnek be – vélekedett az edző. – A sikertelen, vagy hosszabb tanulási időt igénylő technikai elemek miatt oldani kell a gyerekek kudarcélményeit. Pszichológusnak, pedagógusnak kell lenni ebben a szakmában. A gyerekek nagyon szeretnek játszani. A Vasasban sok csapatot indítanak a különféle bajnokságokban. A gyereket nem érdekli, hogy ennek éppen mi a neve, ő játszani akar! Megtaláljuk nekik azt a csapatot, ahol jól érzik magukat, mert azonos képességűekkel játszhatnak.”

Benkóné a Vasasban az edzéseken is szervezek a tanítványainak minitornákat. „Azt akarom, hogy szeressék meg a röplabdát, alakuljon ki bennük a küzdőszellem – folytatta az utánpótlásedző. – Ha ezen a szinten nem lesznek tömegek, kihal a sportág!”