Elkésett, hét perccel később rajtolt, de nem bánja, így lett izgalmas az üldözés!

Milyen céllal vágott neki a versenynek?

Ott kezdeném, hogy nem voltam ott a rajtban… Az egyik futótársammal lekéstük a startot, így hét perccel később kezdődött számunkra a verseny – mondta Vásárhelyi Máté.

Szóval hét perc mínuszról indulva lett ezüstérmes?

Pontosan. Az volt a célom, hogy minél gyorsabban kapaszkodjak egyre feljebb és feljebb. A második kilométer után értünk utol egy-két embert, majd egyre többet hagytunk le, a tizedik kilométerre már több mint kétszázhatvan futót előztünk meg. Amolyan üldözéses versennyé vált, bevallom, nem bánom a késést, így vált nagyon izgalmassá. Klasszikus edzőverseny volt számomra, végül minden remekül sikerült. Egyébként először azt hittem, viccelnek a többiek, amikor a rajthoz érve közölték, hogy elkéstünk, a többiek már futnak, de láttuk, hogy tényleg nincs már ott senki.

Milyen volt így a futás és a verseny?

Mi okozta ezúttal a legnagyobb nehézséget?

Volt egy mélypontom, amikor egy nagy tömeggel teli rétről beértünk az erdőbe, ahol senkit nem láttam előttem, akkor egy kicsit kezdtem elengedni a dolgokat, de nem akartam lassítani, mindenképpen el akartam kapni az előttem lévőket. Egyébként a segítőktől és az önkéntesektől kérdezgettem a pontokon, hogy mennyire van az előttem lévő futó, ez alapján igyekeztem tájékozódni a pillanatnyi helyzetről.

Hogy néz ki a versenynaptára a továbbiakban?

Jön az ötven kilométeres országos bajnokság, majd szeptemberben a Wizz Air Félmaraton és a terepfutó-világbajnokság Franciaországban. Az ősz további része még a jövő zenéje, de biztosan részt veszek még néhány versenyen.