Attól a ponttól kezdve, hogy nem kirándulási, hanem (teljesítmény)túrázási céllal járjuk az erdőt, nagyon fontos, mekkora súlyt cipelünk a hátizsákunkban. Mit hagyjak otthon, mit vigyek magammal, mi az, amit úgysem használok? A tipródás sokszor 100-200 grammokon megy, de nem indokolatlanul, hosszabb távon egyáltalán nem mindegy, mekkora terhet cipelünk. A törekvést, miszerint minél kevesebbet, remekül segítheti a liofilizálás, azaz fagyasztva szárítás. Az eljárás segítségével szinte minden nedvességet kinyerhetünk az erre alkalmas ételekből, amelyek ezáltal akár tízszer könnyebbé válnak, miközben megőrzik a bennük lévő tápanyagokat.
A liofilizált ételek emellett tartósak, ha megóvjuk őket a vízfelvételtől, éveken keresztül tárolhatóak hűtés nélkül, szobahőmérsékleten anélkül, hogy megromlanának.
Mielőtt továbbmennénk a gyakorlati tudnivalókra, nézzük meg, hogyan néz ki a liofilizált eper:
A liofilizálás modern módszer, ennek megfelelően elég drága. Az erre alkalmas gépeket kiskereskedelmi forgalomban nehezen lehet megvásárolni, és ugyan házilag össze lehet barkácsolni egyet, a speciális hozzávalók miatt ez sem egyszerű munka. Miért javasoljuk mégis az eljárást? Mert ha időben hozzákezdünk, semmi más nem kell hozzá, mint egy fagyasztó.
Mi a helyzet akkor, ha nincs vákuumozó gépünk?
Semmi probléma. Csak annyit kell tennünk, hogy a fagyasztóban lévő ételt nem vesszük ki négy óra elteltével, hanem benne hagyjuk hetekre. Az eredmény hasonló lesz, mint a vákuumos módszerrel, a „mikor van kész?” kérdésre pedig egyszerű a válasz: ki kell venni egy darabot az ételből, félbe kell vágni, és amikor azt látjuk, hogy teljesen ugyanolyan színű, mintha eredeti állapotban vágtuk volna félbe, fogyasztásra kész.