István gazda a jókedvre épített – magyar mecénások, 4. rész

A nulláról indulva tették világhírűvé cégüket, a Gammát (teljes nevén: Gamma Finommechanikai és Optikai Művek Részvénytársaság) a Juhász testvérek, Zoltán és István. A három évvel fiatalabb, 1894-ben született Juhász István együtt végezte bátyjával az egyetemeket Breslauban (ma Wroclaw), majd itthon, ám a diplomát nem tartotta fontosnak. Mégis ő volt az ész, a műszaki fejlesztések hozzá tartoztak, Zoltán dolga az üzleti irányítás volt.

A történet 1921-ben kezdődött, családi vállalkozásként. Az induláskor a 400 részvényből 350 az édesanyjuké volt, aki az ékszereit adta el, tette zálogba, hogy fiai megalapíthassák üzemüket. A Koszorú utcai műhelyben kezdetben mindent elvállaltak, még javításokat is, máról holnapra éltek, de fejlődtek, haladtak előre. Hamar, 1923-ban nyilvánvalóvá vált, kinőtték a műhelyt. Keresték a lehetőségeket, végül Kelenföldön találták meg, a Fehérvári út 83-87. szám alatti telken kezdték el a gyárépítést. A munka 1929-ig tartott (épületek, gépek), de ekkor már több saját gyártmánya volt a cégnek, így a Rezsny-féle vasúti sebességmérő (papírszalagra rögzítette az adatokat), a fénytelefon (fénysugarak segítségével továbbította a hangot) és a különféle geodéziai műszerek.

Legismertebb fejlesztésük a Gamma–Juhász-féle lőelemképző volt, ami egy korai, analóg számítógépnek tekinthető eszköz, a légvédelmi tüzérségnek számolta ki a célzási adatokat. A találmány nemzetközi siker lett, általa megismerték a gyár többi termékét is, az optikai műszereket, a tűzvezető berendezéseket, a katonai mérőműszereket, a repüléstechnikai eszközöket. Európa legtöbb országa rendelt tőlük Németországtól Törökországig, de Egyiptom és Kína is a vásárlók között volt.

A fejlődés töretlen volt, siker siker hátán. Az Országos Ipartestület arany díszérmét 1939-ben vehette át Juhász István, az indoklás: „A magyar rátermettségért, tudásért és alkotni akarásért.” Az esztendőben a Gamma a teljes magyar ipari export 10 százalékát szállította.

És 1939 eseménye a profi futballcsapat létrejötte is. Az elnök Juhász István lett. „Megmondom őszintén, nem az volt a tervem, hogy a Gamma valamelyik NB-egylettel egybeolvad. Én a természetes fejlődés híve vagyok, a mi tervünk az volt, hogy fokról fokra emeljük a csapat játékerejét, és ha a zöld gyepen ki tudja harcolni magának a feljebbjutást, az lesz az igazi sportszerű munka megkoronázása. A nyáron azonban közbejött egy váratlan esemény: a Budafok nehézségekkel küzdött és akkor merült fel a terv, hogy a Gamma mintegy átveszi ezt az igen rokonszenves vezetőktől irányított és igen tehetséges játékosokból álló csapatot. A vállalat kebelében akkor valósággal közóhajként jelentkezett ez a kívánság és így nem térhettünk ki előle. A csapat jó szelleme egyezett a vállalat jó szellemével és így nem volt akadálya az egyesülésnek” – foglalta össze a lényeget a Nemzeti Sportban az elnök.

Akit a gyárban és a sportpályán is István gazdának szólított mindenki. Ismerték, mert nagy súlyt fektetett a személyes kapcsolatokra, naponta végigjárta az üzemegységeket, műszaki irodákat, még akkor is, amikor már csaknem 5000 ember dolgozott a vállalatnál. A jó szellemre nem véletlenül hivatkozott, szívügye volt. Ahogy a Gamma-évkönyvben áll: „A GAMMA semmi mást nem tesz, mint hogy dolgozik és éli a maga közösségének saját használatára kialakított életét. Azt pedig igazán nem róhatja fel senki hibánkul, hogy munkás életünket nemcsak hasznossá, hanem lehetőség szerint boldoggá is akarjuk tenni. Önmagunk tökéletesítésével, fejlesztésével nem törekszünk, hanem pusztán kötelességünket teljesítjük!” 

Ehhez nem kell kommentár. S természetes, hogy a csapaton belül is a gammás légkör volt a legfontosabb. Jellemző, amit Juhász István mondott játékosainak, amikor gyengébben ment a társaságnak: „Mi sportolunk, és ha nem megy minden úgy, ahogyan szeretnénk, nem azon gondolkodunk, hogy feloszlunk. Azt kérem tőletek, hogy játsszatok továbbra is jókedvvel. Ha nem sikerül valami, azért legyen meg a jó hangulat. A többit bízzátok ránk, mi ott állunk a hátatok mögött és vigyázunk rátok.”

A gondoskodás nem volt haszontalan, hiszen a Gamma helytállt az NB I-ben (1939–40: 8., 1940–41: 9., 1941–42: 7., 1942–43: 4., 1943–44: 4.), 1943-ban csak gólaránnyal maradt le a bronzéremről a Ferencváros mögött. És ha már Fradi, az Üllői útról szívesen szerződtek futballisták a Gammába, így Háda József, Toldi Géza, Kemény Tibor, Magda Béla, de máshonnan is jöttek nagy nevek, például a kapus Tóth György Szegedről és a szintén válogatott Kincses Mihály Kispestről. Vonzerő volt, hogy nem csupán futballszerelés, biztos állás is várta őket a Gammánál.

Ahol a sport úgymond kiemelt ágazat volt, 1942-ben például, amikor a jóléti kiadások összesen 480 000 pengőt tettek ki, 46 százalék jutott a sportra (220 800 pengő, mai áron: 158 313 600 forint). Nem mellesleg a szerda a gyárban sportnap volt, ilyenkor a munka ebéd után befejeződött és aki akart, mehetett a pályára sportolni, ahol élénk társadalmi élet folyt a hétvégeken, volt futballbajnokság a részlegek, műhelyek között, gazdag volt a teniszélet is.

A futballisták is minden alkalmat megragadtak, hogy együtt legyenek. Juhász István rendre ott volt közöttük, nem főnökként. Például 1941 karácsonyán. A közös vacsora végén Tóth Lajos csapatkapitány engedélyt kért, hogy a fiúk elénekelhessék a Gamma-indulót. Megtették, ám utána az elnök nem rejtette véka alá a véleményét: „Azért, fiúk, nem lenne jó, ha úgy futballoznátok, mint ahogyan énekelni tudtok.”

Az előzmények ismeretében nem véletlen, hogy 1942-ben Juhász István lett az MLSZ elnöke. Beiktatása előtt azt írta a Nemzeti Sport, hogy „az elnök úr személye már egymagában programot jelent”.

Ezzel együtt székfoglalójában kifejtette: „Annyit máris mondhatok, hogy elgondolásom szerint munkánk tengelyében az egységes irányítás kell, hogy álljon. Egységet kell mutatnunk felfelé és lefelé is. Nagyon fontos, hogy mind a legfelsőbb sportvezetésnek, mind pedig a nagy tömegeknek bizalmát bírjuk.” Hozzátette, hogy jogos az az érvelés, amely az érvényben levő futballrendszert „embervásár” jelzővel illeti. „Valahogyan emberibb, igaz­ságosabb, az egyén és sport szempontjából is helyesebb megoldást kell keresnünk. És azt hiszem, hogy meg is fogjuk találni azt” – reménykedett. Elhatározta, hogy segítőalapot létesít azoknak a volt profiknak a támogatására, akik elszegényedtek, és különféle hivatali előszobákban koldulnak néhány fillérért. Az természetes, hogy ő maga a sajátjából hajlandó a segélyalaphoz hozzájárulni.

Sok ideje nem volt minderre, a háborús körülmények nem voltak ideálisak a reformokhoz, de hű maradt elnöki fogadalmához: „Hangsúlyozom, hogy én nemcsak a díszt, hanem a munkát is vállalom.”

Volt dolga elegendő, de igyekezett eleget tenni minden kötelezettségének. Nem mindig sikerült, s ha nem, próbálta kifejezni pártfogását. Mint 1943 júniusában, amikor nem lehetett ott a válogatottal Szófiában. Bulgáriát legyőzte a csapat (4:2), birtokában a buzdító elnöki táviratnak: „Fiatal barátaim! Egyéb körülmények, sajnos, meggátolnak abban, hogy személyesen jelen legyek újabb küzdelmeteknél. Ismerem tudásotokat, határtalan lelkesedéseteket. Bízom győzelmetekben. Ti a sportmezőn küzdötök az örök magyar igazságért, a magyar dicsőségért. Törhetetlen harcot, lovagias magatartást kérek és várok Tőletek. Férfias küzdelemben vívjátok ki a sikert, a magyar győzelmet!”

A világháború után Juhász István úgy járt, mint a többi volt nagyiparos. Gyárát államosították, s ezzel életműve kikerült a kezéből. Nem mellesleg gazdasági visszaélés vádjával letartóztatták, az igazi ok azonban az volt, hogy a Juhász testvéreknek a gyár profilja miatt értelemszerűen szoros kapcsolatuk volt a Horthy-rendszer politikai és katonai elitjével.

Kiszabadulása után a FOK-GYEM szaktanácsadója lett, több régi munkatársával dolgozott újra együtt. A Gamma a szocializmus alatt is megőrizte azt a mérnöki hagyományt, amit Juhász István és társai alapoztak meg – a név mindmáig fogalom az iparágban. 

A futballcsapatot (Gamma LSE) a BLSZ IV. osztályában rögzíti az MLSZ adatbankja – kizárva megjegyzéssel.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. május 9-i lapszámában jelent meg.)