Balatonfüreden megtalálta a számot, amelyben a jövőben nagy sikereket érhet el

Azt írta a közösségi oldalán a negyvennyolc órás világbajnoksággal kapcsolatban, hogy eddigi futókarriere legkiemelkedőbb sikerű versenyén van túl. Balatonfüreden 401.549 kilométert tett meg, a férfiak között az ötödik helyen végzett, korosztályában első lett, míg férfi- és vegyes csapatban aranyérmet szerzett.

Különleges verseny volt, beigazolódott, hogy a körpályán való futás valódi erősségem – mondta Nemes László a Csupasportnak. – Jó érzés volt találkozni a remek magyar és külföldi versenyzőkkel és segítőikkel, ez akkora pluszt adott, hogy nem is tudom elmondani. Teljesen más edzéskörülmények között körbe-körbe futni, és ilyen fantasztikus hangulatban. Egyszerűen vitt előre a szurkolás és a hangulat.

A felkészülésem vége kaotikusan alakult, költözés után érkeztem az eseményre, de igyekeztem rászánni néhány napot a pihenésre és a ráhangolódásra.

Bár nem vettem még részt korábban negyvennyolc óráson, jó érzésekkel rajtoltam el. Eddig negyvennégy órát töltöttem maximum a pályán, afölött ismeretlen volt számomra. Nem akarom elkiabálni, de utólag elmondhatom, hogy megtaláltam azt a számot, amelyben nagy sikereket érhetek el.

Milyen célokat fogalmazott meg előzetesen?

Több célt is kitűztem magam elé, már ami a kilométereket illeti, sok minden megfogalmazódott bennem. A legmerészebb a négyszázharminchárom kilométer volt, ez Janisz Kurosz korosztályos világcsúcsa, de tudtam, hogy ez nagyon erős. A második Beda Szabolcs előző alkalommal futott magyar csúcsa, a négyszáztíz kilométer, majd következett a négyszáz és Szabi világbajnoki eredménye, a háromszázkilencven. A minimális célom a háromszázötven kilométer volt, ez jelentette az egyenes ági Spartathlon-kvalifikációt. Ezekben gondolkoztam.

Milyen volt a futás?

Edzőmmel, Maráz Zsuzsannával megbeszéltük, milyen tempóban kell haladnom ahhoz, hogy az izmaim bírják és a legtovább jó állapotban maradjak. Hatperces tempóban kezdtem, ez jó döntésnek bizonyult, ugyanis egyáltalán nem éreztem izomfáradtságot. Jó ütemben tudtam haladni, nem volt semmiféle hullámvölgyem, összeszedett és kitartó voltam. Utóbbi volt a legnagyobb előnyöm aznap, ez vitt előre. Igaz, a második huszonnégy órában valamelyest lassultam, de ez inkább biztonsági dolog volt. Mivel nem volt korábban tapasztalatom a negyvennyolc órás versenyekkel, nem tudtam, mire számítsak, óvatosabb voltam. Örömteli azonban, hogy a végén tudtam még egy kicsit gyorsítani.

Az izmaim jól működtek, a legfontosabb pedig az, hogy nagyobb holtpont nélkül tudtam le a versenyt.

Miképp ment a regeneráció?

Vasárnap lett vége az eseménynek, de szerdán még alig tudtam mozogni, bevizesedett a lábam. De a különféle regeneráló módszereknek és az edzőm tanácsainak hála szombaton már tudtam futni. Azóta rövid felmérő futásokat végeztem, a tempó június közepére ismét jó lett és a fájdalmaim is teljesen elmúltak. Innentől kezdetét vette a felkészülés az év második felére.

Ha már az év második felét említette: milyen megméretések várnak önre?

Legközelebb az augusztusi Korinthosz 80-on leszek ott, ez inkább fieszta jellegű eseménynek ígérkezik, könnyed futást várok. A következő kemény erőpróba az októberi backyard-világbajnokság lesz, amelyen a magyar csapat tagjaként veszek részt. Ott a célom az, hogy megjavítsam az egyéni csúcsom, ezért pedig mindent meg is teszek.