Otthon, Erdélyben még kesztyűben futott, Horvátországban 27 fok várt rá

„Ez a verseny egyben egyfajta év eleji felmérés is volt – mondta az Erdélyben élő Fazakas Bíborka, aki 12:36:04-es idővel harmadik lett az Istria100 by UTMB száztizenegy kilométeres távján Horvátországban. – Nem tudtam, hogy mit várjak, elvégeztem becsülettel az alapozást, kíváncsi voltam, hogy a beletett munka miképp fizetődik ki. Bevallom, egy kicsit féltem a száztizenegy kilométertől, ugyanis eddig rendre kevesebbel kezdtem az évet, most egyből beleugrottam egy hosszúba. Ennek ellenére minden úgy ment, ahogy elterveztem, csak magamra koncentráltam, remekül éreztem magam. Sokáig az ötödik helyen haladtam, majd feljöttem a negyedikre, aztán a harminchetedik kilométer után megelőztem egy osztrák lányt is, amivel máris a harmadik lettem. Stabilan haladtam, mögöttem a többiek lassultak, így gond nélkül meglett a bronzérem. Ritkán sikerül ilyen jól verseny.”

Milyen volt a pálya?

A pályát valamelyest alulértékeltem, sokan azt mondták, hogy gyors, nem vészes a szintemelkedés. Hát, a több mint négyezer méter szint jól összegyűlt, sok meredek, köves lejtővel szembesültem, nagyon figyelni kellett, nehogy elessek. Az Ultra Trail Hungaryn lehet gőzerővel menni előre a lejtőkön, itt azonban nagyon koncentrálni kellett, hogy hová is lép az ember. Ráadásul a verseny előtt nem sokkal még otthon, Erdélyben kesztyűben futottam, most pedig huszonhét fokot mutattak a hőmérők, nagyon meleg volt. Szerencsére ez sem zavart meg, habár nem volt egyszerű, hogy kifejezetten erősen tűzött a nap. Szeretem Horvátországot, habár első alkalommal vettem részt a versenyen, ismerős volt a borítás és a pálya, tipikus horvát környezetet tapasztaltam. A mezőny erős volt, sok nemzet futói vettek részt rajta.

Egy-egy ilyen hosszú versenyen rendre akadnak nehezítő tényezők: ezúttal mi jelentette a legnagyobb kihívást?

Nem volt kifejezetten ilyen. Amikor a harmadik helyre kerültem, nem tudtam, mennyire tudom leszakítani a mögöttem lévőt, majd a következő ponton láttam, hogy tizenöt perc az előnyöm, így stabilan haladtam a bronzérmes pozícióban. Húsz kilométerrel a vége előtt az előttem lévők és a mögöttem lévők is messze voltak, így szinte biztos voltam benne, hogy ebből bronzérem lesz. Nem volt hullámvölgyem, nem kerültem mélypontra, remekül frissítettem, végig jókedvem volt, aznap minden összejött. Ahogy az imént mondtam, magabiztosan szereztem meg a harmadik helyet.

Hogyan néz ki a közeljövő programja?

Legközelebb az Ultra Trail Hungary száztizenegy kilométeres távján veszek részt, a célom az, hogy szépen végigmenjek a pályán. Előre nem lehet tudni, mit várhat az ember, olyan futást szeretnék, amivel utólag elégedett leszek. Augusztusban jön az UTMB TDS, azaz a száznegyvenöt kilométeres táv, majd a Bucovina Ultra, illetve az év végén a formámtól függően tervben van a Madeira Island Ultra Trail.