A sporttörvényünk szerint a sportegyesületeknek a szabadidősport műhelyeiként (is) kellene működniük, de az esetek többségében sajnos ez nincs így. Elvétve találunk itthon olyan sportszervezetet, amely rekreációs szakosztályt működtet, vagy egészségközpontú sportprogramokat kínál a tagságának.
Ha azt szeretnénk, hogy a magyar diákok fittségi állapota javuljon, cselekvésre van szükség. A professzionális sportszervezeteket és az amatőr sportegyesületeket is ösztönözni kell arra, hogy azoknak a gyerekeknek is szervezzenek megfelelő tartalmú, a képességeikhez és érdeklődésükhöz igazított, differenciált sportprogramokat, akik nem akarnak versenyezni, de érzelmileg kötődnek a klubhoz.
A Magyar Diáksportszövetség (MDSZ) ennek érdekében még idén elindítja első projektjeit, amelyek célja, hogy bebizonyítsa: nagy hagyományú, nagy szurkolótábort maga mögött tudó egyesületek és a tehetséggondozó központként működő amatőr klubok is képesek ebbe az irányba fejlődni és változni, felvállalva akár egy térségben, akár egy településen a katalizátor szerepet. Ehhez azonban a klubvezetőségtől a technikai, fizikai személyzetig el kell köteleződni, új (pl. rekreációs, egészségügyi) szakembereket szükséges bevonni a munkába, vagy a meglévő emberi erőforrásokat szükséges továbbképezni, átalakítva a megszokott napirendet, beosztást is.
„Meggyőződésem, hogy a Sports Club for Health (ScforH), azaz az egészségközpontú sportklubmodell elterjesztését a gyerekekkel kell elkezdeni. Épp az országgyűlés előtt van az a törvényjavaslat, amely a mindennapos testnevelésórák kiváltási lehetőségeit a korábbi visszaélések miatt szűkíti. Sosem volt még ennyire aktuális, hogy felhívjuk a figyelmet arra: csak összefogással, a sportegyesületek szerepvállalásával lehet elérni, hogy minden gyerek minden nap mozogjon 60 percet” – mondta el lapunknak Molnár László, az MDSZ stratégiai igazgatója.
Befejeződött a SZEOSZ 21 napos kihívása
Rekordszámú résztvevővel zárult a Millió lépés program
