Edzeni mindig mindenhol lehet. Edzeni mindig kell, ha bajnok akarsz lenni, otthon is edzened kell – a diáksportszövetség kért fel, hogy csináljak egy kis videót arról, mit sportolok otthon. Szerencsémre van elég segédeszköz: bordásfal, TRX, bokszzsák és még sok minden más, így a Survivor együttes híres dalára, az Eye of the Tiger zenéjére készítettem egy kis klipet. Igen, ez volt a Rocky betétdala, szerintem mindenkinek ismerős.
A karantén? Nos, azt gondolom, ez az év lehetett volna nekem a legjobb, amióta amatőr hobbisportoló vagyok. Szabadidős edzőtáborban voltunk Spanyolországban még a tél végén, a járvány előtt, és olyan állapotban éreztem magam, mint nagyon régen – az ötvenedikhez közeledve nem volt rossz érzés.
Kétezer kilométert bicikliztünk, tizenhatezres szintkülönbséggel, aki szokott tekerni, talán tudja értékelni. Emellett zajlott a futás, jól kezdődött tehát az év – és most senki sem tudja, mit hoz a jövő.
Arról már egy korábbi interjúban olvashattak a Csupasport-olvasók, hogy a tokiói olimpia miatt ki kell hagynom a nagyatádi Ironman-versenyt, amiért bizony vérzett a szívem. Csakhogy… Az olimpia elmaradt, és mint egykori olimpikon, örültem, hogy kitűzték a pótlás időpontját: szüksége van rá a sportolónak, hogy legyen célja, legyen mihez igazítani a mindennapjait, az edzéseit – most szinten tartás van azoknak, akik a játékokra készültek.
Nagyatád egyelőre nincs lefújva, de kérdés, az augusztusi időpontban hogy állunk a vírus elleni küzdelemmel, lehet-e emberek közé menni, együtt sportolni. Arról is beszámoltam, hogy Nagyatád helyett a leghíresebb német versenyre készülök: a Challenge Rothra, amelyre egy előző bejegyzésben is felhívtam a figyelmet, mondván, érdemes rákeresni. Akár a Tour de France befutója: hatalmas tömeg az út szélén, fiesztahangulatban zajlik a verseny, mindenki szerint őrületes élmény versenyzőnek, szurkolónak egyaránt. Kata, a feleségem elintézte, hogy befogadják a nevezésem. Pedig a 3600 hely egy perc alatt betelik. Nos, értesítést kaptam Rothból, hogy a verseny biztosan elmarad, de a nevezés érvényes a következő esztendőre.
Katával amúgy felváltva edzünk. Zalán fiunk kétéves, vagy ő vigyáz rá, vagy én, egyedül futunk tehát, beosztjuk az edzésre szánt időt.
Szerencsére Óbudán vannak olyan helyek, ahol a madár sem jár, nyugodtan lehet edzeni. Nos igen, Zalán… Minden este tapsolunk az egészségügyi dolgozóknak, köszönjük az elképesztő erőfeszítést, de gyakran eszembe jut: vastaps a bölcsődében, óvodában, iskolában dolgozó pedagógusoknak is, sok szülő, meglehet, most döbben rá, milyen iszonyatos terheket vesznek le a válláról napközben, amikor a kicsikre felügyelnek.
A következő bejegyzésben a kerékpárversenyemről lesz szó!
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Elhozta az arany háromszöget a miskolci versenyről
