TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Akadnak, akik ebben a kultúra változásának újabb fokát látják, és a kommentátorok, szakértők után a labdarúgás egy újabb szegmense halad a gendersemlegesség felé, így már csak egy női vezetőedző kinevezése, illetve a homoszexualitás bevallása hiányzik a XXI. századba megérkezéshez. A térkép másik oldalán meg azok állnak, akik úgy érzik, ez az egész csak PR-fogás.

ALAPVONAL. Érdekes játék lenne a fogadóirodák részéről, ha lehetne tippelni arra, hol lesz a következő edzőváltás. Nekem van elképzelésem, de még véletlenül sem szeretnék ötletet adni egyetlen sportvezetőnek vagy tulajdonosnak sem, mert az esetek többségében véleményem szerint nem a trénerben van a hiba.

ALAPVONAL. Ezzel elhangzott az első bumm, amelyet újabbak követtek, miután Constantine-nak a Gyergyói HK elleni találkozón való „hivatalosított” jelenlétére a Magyar Jégkorongszövetség villámgyorsan reagált: hivatalos személy jogosulatlan szerepeltetése miatt három pont levonással és háromezer eurós bírsággal sújtotta a Csíkszeredát. Hogy mire vonatkozik a perdöntő indok? Olyan büntetésre, amelynek Európára – és ezzel az Erste Ligára – érvényessége egyelőre vitatott.

ALAPVONAL. A szerző tétele, hogy míg a magyarok nem voltak restek tanulni mástól (a Lánchidat megvalósító Széchenyi István dicsérete az első fejezet), addig az angolok nagyságukra büszkén, „fényes elszigeteltségben” ültek a fenekükön, a felsőbb osztályok által amúgy sokáig lenézett futballjátékot illetően is. Jólesik e reánk nézvést hízelgő gondolat.

ALAPVONAL. Közöttük Sárközy Tamás jogászprofesszort (1940–2020), a szövetség későbbi, korszakos elnökét. Rajongója volt a jégkorongnak, egész nap ott volt a csarnokban, még vizsgáztatott is, fél szemmel a játékot figyelve. Enyhébben osztályzott, mint egyébként, csak akkor keményített be, amikor látta, hogy a hallgató teljesen tudatlanul arra épített, hogy egy hokimeccs alatt mégse kaphat elégtelent...

ALAPVONAL. Egy nevezetes eseményt hogyan aktualizálunk? Kell-e aktualizálnunk? A szívünkhöz közel álló nemzeti ünnepeinkkel, az 1848-as és az 1956-os forradalommal kapcsolatban rendre előhozakodunk – helyesen –, miként lehet a dicső múlt a remélt szép jövő alappillére. Nem egyszerű feladat, a 6:3-hoz fűződően különösen nem az, a fiatal generációk némiképpen értetlenül állhattak az esemény előtt.

ALAPVONAL. Aki a futballt nem ismeri és nem érti, az nemcsak az emberiség legnépszerűbb játéka iránt intakt, de nem ismeri és nem érti azt a hazájában többmilliós, nagyobb országok esetében tízmilliós, a földön többmilliárdos tömeget sem, amely a labdarúgás feltétlen vagy feltételezett, győzelmekhez kötött híve.

ALAPVONAL. A kommunisták nem naggyá tették a magyar futballt, hanem világbajnoki címektől fosztották meg.

ALAPVONAL. Ami ennél örömtelibb, hogy vasárnap óta a magyar válogatott góljait is számtalanszor megnéztük, és bár egy hatéves kicsinek nehéz elmagyarázni az Európa-bajnoki selejtezősorozat és a kijutás szisztémáját, most már nagyjából tisztában van vele, hogy a csoportunkban mindenki a mi hátunkat nézte, senki sem tudott legyőzni minket, és jövő nyáron a legjobbakkal együtt Németországban szőheti tovább saját meséjét Marco Rossi csapata.

ALAPVONAL. Ugyanakkor nem csupán a múlt, de több szempontból a jelen futballstratégiája is közös a közép-európai együtteseknél. Azt már jó ideje tudjuk, hogy még Ausztriánál is nyugatabbra kell keresni a jelentős mennyiségű tőkét a futballban, így aztán minden válogatotthoz a legértékesebb játékos nemhogy légiós, de egyenesen a top 5 bajnokságból érkezik.

ALAPVONAL. Sosem viselkedett úgy nálunk, mint egy előkelő idegen, s most, amikor fut a szekér sem feledi megemlíteni, ha nincs a magyarországi lehetőség 2012-ben, lehet, hogy már rég abbahagyta volna az edzősködést, annyira frusztrálta, hogy hazájában, Itáliában nívós játékoskarrierje, szakirányú tanulmányai ellenére sem rúghatott labdába trénerként. Kvázi megmentettük őt és a pályafutását, ő pedig cserébe megmentett bennünket.

ALAPVONAL. Délutánra aztán felragyogott a mindenség. Szoboszlai és Dibusz brillírozása, a többiek magabiztossága és önfeláldozása újra felébresztette bennem-bennünk a „nagyhatalmi” érzést, a csodát, amelyre csak a sport képes. És ami többségünknek úgy kell, mint a falat kenyér, vagy hogy alkalomhoz illőbben fogalmazzak, mint az öröklét bizonyossága.

ALAPVONAL. Harmincvalahány mérkőzést persze lehetetlen végignézni, bele-belesandítani esetleg, de a meccscunami is hozzájárul ahhoz, hogy jobban bennem élnek azok a közvetítések, amelyeket gyerekkoromban láttam, láthattam, s nem csupán az esztendők során természetes meszesedés miatt.

ALAPVONAL. Ma délután kíváncsian várom az újabb élőképet és idézetet, annál is inkább, mert Montenegróval közös történetünk igen csekély muníciót kínál. (...) Jó, ha eszünkbe véssük, hogy a Föld mellett a labda is gömbölyű. Úgyhogy gálázás helyett futballozni kell, mert a tét a csoportelsőség.

ALAPVONAL. Képzeld, megint van igazi csapatunk, amely akkor is tud küzdeni, ha éppen nem játszik jól, és most már nem mi kapjuk a gólokat a mérkőzések végén, egymás után másodszor jutottunk ki az Eb-re az utolsó percben esett találattal! Ne nevess, papa, lehet, hogy nem hiszed el, de sorozatban a harmadik Európa-bajnokságon fogunk a jövő nyáron szerepelni! Hogy a te idődben csak kettőn voltunk? Látod, ebben már meg is előztelek.

ALAPVONAL. Megesett, hogy a trolibuszba a lehúzott ablakon át kiabált be a futballtörténelem, miként arról Sztevanovity Zorán zenész-énekes beszélt, felidézve az 1954-es világbajnokság idejéről őrzött gyermekkori élményét: »Az egyik megálló éppen egy ház nyitott ablakához esett, ahonnan csak úgy harsogott kifelé a riporter hangja. Mi, utasok a vezetővel együtt a troli szintén nyitott ablakán át ittuk a riporter szavait, s el nem indultunk volna, amíg az akció véget nem ért.«

ALAPVONAL. Nagyon szomorú, hogy ezeket a sorokat nem a szilveszteri számunkban, hanem egy sorsdöntő Európa-bajnoki selejtező kapcsán kell leírni, és mindenki mélységesen szégyellheti magát, aki ebben a kutyakomédiában részt vett vagy asszisztált hozzá.

ALAPVONAL. Anélkül, hogy ezt elvitatnánk, elismerve, hogy a sikerben mindig nagyon sok ember munkája van, mégiscsak hajlamossá váltam annyira leegyszerűsíteni a dolgot, hogy azt mondjam: minden csapatsikernek az alapja egy (kettő, három...) nagy sportoló.

ALAPVONAL. Comaneci az októberi antwerpeni világbajnokság alkalmával a belga Le Soir című lapnak adott interjúban a napjaink sztárjával, az amerikai Simone Bilesszal való összehasonlítást elegánsan hárította. „Hozzá hasonló tornász talán fél évszázadonként születik – mondta –, akrobatikus képességei leírhatatlanul egyedülállóak. A mai tornában csak a művészi vonal ellaposodását fájlalom. Időnként azért eljátszom a gondolattal, mi mindent lehetett volna csinálni felemás korláton, ha az én időmben is a maihoz hasonló szer lett volna.”

ALAPVONAL. A magyar sport hihetetlenül sikeres olimpiatörténeti időszakát vizsgálva sem akad más párja az ökölvívó Papp László triplázásának, mint az úszó Egerszegi Krisztináé és a vívó Szilágyi Ároné. Egerszegi 1988-ban, 14 esztendősen ejtette ámulatba a világot 200 méter háton. Ugyanezt 1992-ben Barcelonában, majd négy év múlva Atlantában is megismételte. Szilágyi Áron pedig – szakágában egyedülálló módon – 2012 óta megszakítás nélkül háromszor lett a férfi kard egyéni olimpiai bajnoka.