TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Az elbukott döntő valójában a rendszerrel kapcsolatos utolsó illúzió elvesztését jelentette.

ALAPVONAL. A futball érzelmeket generáló ereje a legtöbb életjelenségénél radikálisabb.

ALAPVONAL. Megszólalni is alig tudsz, az orrod alatt a mikrofon, s ország-világ láthatja, hallhatja, miként reagálsz. Ezektől a pályaszéli gyorsinterjúktól senki sem várja el, hogy az élet nagy kérdéseit feszegessék, pedig a riporterekben mindig is ott bujkál a vágy: valahogy fülön csípni a csodát.

ALAPVONAL. A ma 70 éves Horkai György 1974-ben már a felnőttekkel végzett Európa élén Bécsben, befutott, legyen elég annyi, hogy a spanyoloknak és a Szovjetuniónak egyaránt három-három gólt lőtt. Innen egyenes út vezetett a montreali olimpiai bajnoki címig (1976), 22 esztendősen ez azért siker a javából, főként mifelénk, ugyebár.

ALAPVONAL. A szurkoló azt szokta meg, Marco Rossi válogatottja rendre felülmúlja önmagát, és azt tekintette alapnak. Németországban viszont csak a »basic« verziót kaptuk, ami még így is összehasonlíthatatlanul jobb annál, mint ahol ez a csapat tartott az olasz szakember 2018. júniusi hivatalba lépésekor.

ALAPVONAL. Áldozat volt a magyar válogatott az Eb-n? Nem. Elfogadhatóan teljesített? Igen. Hősiesen állt helyt? A skótok elleni utolsó negyedórától eltekintve nem. Többet érdemelt volna? Nem. Szégyellje magát hát mindenki, akin bármi is múlott? Végképp nem.

ALAPVONAL. Érdekes következtetésekre vezetett az is, ha a válogatott játékosok számát mértük a megye lakosságához. Kiderült, hogy Budapesten átlagosan minden 17 600. ember magyar válogatottnak születik, Hevesben ugyanakkor csak minden 106 000. újszülött öltheti majd magára a címeres mezt.

ALAPVONAL. Tudom, az ilyen jelenetek nem viszik előre az egyre inkább mechanikus futballt, ám vesztébe rohanó világunkban adnak némi reményt arra, hogy nem tűnt el minden, ami nem forintosítható.

ALAPVONAL. Eszünkbe jutott, hogy a Varga sérülése miatti tízperces hosszabbítás kellett, hogy szinte az utolsó pillanatban szereztünk gólt? Játékosaink a mérkőzés után azonnal az arccsonttörést szenvedő csatárnak ajánlották a sikert. Megrendítőek voltak a Varga sérülését követő pillanatok, a tétovázó mentőszemélyzet és labdarúgóink életigenléséből fakadó gyors cselekvése – majd az azt követő küzdés.

ALAPVONAL. Arra jó volt ez a találkozó, hogy megmutathassuk annak, aki az életben nagyon szeretne elérni egy célt, hogy igenis érdemes kitartani, harcolni, mert egyszer meglesz az eredménye.

ALAPVONAL. Könnyen lehet egyébként, hogy mindenben tévedek. Hamut szórok a fejemre, ha a Fehérvár újra dobogóért harcol majd és túlél egy-két kört a nemzetközi porondon. De egyelőre a bizonytalanság és a koncepciótlanság látszik – persze ez nem Pető Tamás vezetőedző elképzeléseire vonatkozik.

ALAPVONAL.Túl sokat remélek, kérek? Mára csak annyit, hogy játsszunk a skótokkal jó meccset, ha kell, nyomjuk inunk szakadtáig, és jöjjön, aminek jönnie kell. Persze leginkább a győzelem és a továbbjutás.De ha mégsem, a múlt már akkor sem változik.

ALAPVONAL. Ne legyen végünk! Mint ahogy a szövetségi kapitánynak sem, mert hat esztendő alatt valami egyedit és nagyszerűt alkotott, amiről most dől el, hogy marandó is lesz-e.

ALAPVONAL. Ennek az Eb-nek a mi szempontunkból most már nem a továbbjutás az igazi tétje (hisz az már nem csak rajtunk múlik), hanem az, hogy a 2026-os vb-selejtezők előtt megmaradjon az egység a szövetségi kapitány, a csapat és a tábor között.

ALAPVONAL. A televíziós jogdíjak terén 2023-ban sikerült meghaladni az évi egymilliárd dollárt, 2029-re pedig 1.4 milliárd dollár a cél. Nem tűnik lehetetlennek, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy amíg az ESPN 2022-ig mindössze évi ötmillió dollárt fizetett a jogokért, az új jogperiódusban már évi 75-90 millió dollár lesz a tarifa. Adott esetben 18-szoros ugrás egyik ciklusról a másikra…

ALAPVONAL. Elfogadnék minden ellentmondást, ha a NOB törődne a hagyományokkal. Ha létezik szervezet a világon, amelyik megtehetné, pontosabban megtehette, még pontosabban, meg kellene, kellett volna tennie, az éppen az övék. A fordulópont 1996, amikor a sportvilág közfelkiáltással Athénnek adta volna a játékokat az újkori olimpián centenáriuma (1896) miatt, ám Atlanta lett a befutó.

ALAPVONAL. A Svájc elleni módosult állapotot sem nevezném igazából lazaságnak, legfeljebb egy csalóka állapotban való megragadásnak.

ALAPVONAL. Miért éppen Wladár? Na, erre már nincs egyértelmű válasz. Valószínűleg azért, mert az írásban rögzített előfeltételek mellett létezik egy íratlan, de ettől még roppant fontos szempont is: az arra hivatottak nemcsak vagy nem elsősorban sportolót, hanem sportembert, méltó társat is választanak maguk közé. Azaz nemcsak versenyzőre, vezetőre, eredménysorra, hanem karakterre, személyiségre is szavaznak.

ALAPVONAL. Addig ismeretlen érzés kerítette hatalmába az utca emberét, lám, tényleg igaz, amit apáink, nagyapáink emlegettek a nagy elődök kapcsán. Szó szerint tapinthatóvá, kézzelfoghatóvá vált a sport és ezen belül a labdarúgás közösségépítő ereje.

ALAPVONAL. A ma hetvenéves Kemény Dénesnek titka nem volt, elvégre a legfontosabb, a tehetség látszik, ahogy a tudás is, az pedig – ne feledjük, pólóról és benne a játékvezetői hatalomról van szó – örök igazság, hogy az a legjobb sportdiplomácia, ha öt-hat góllal jobb vagy az ellenfélnél. Mint ők. A háttérben persze az, amit már az első siker (1997, Sevilla, Európa-bajnoki cím) után megállapítottak: »Más morál, más szellemiség, más igény.«