Varázsszőnyeg – Deák Zsigmond jegyzete

Azt szokták mondani, hogy a sporteseményeket követő banketteket mindig a magyarok nyerik, legyen szó evésről, ivásról, jókedvről. Most a budapesti birkózó-világbajnokság bizonyította, hogy már az eseményt megelőzően lehetséges a magyar diadal, nem is egy. A rajt előtti nap délelőttjén tartott kongresszuson Bacsa Péter, a hazai szakszövetség ügyvezető alelnöke toronymagas fölénnyel, a legtöbb szavazattal bekerült a nemzetközi szövetség (UWW) fő döntéshozó testületébe, a büróba. Este aztán két sportági legendát iktattak be a birkózó Hírességek Csarnokába, posztumusz az első székely olimpiai bajnokot (1928, Amszterdam), Keresztes Lajost, valamint eddigi egyetlen szabadfogású világbajnokunkat, Kovács Istvánt.

Kizárólag a haszonelvűséget figyelembe véve mondhatjuk, hogy az utóbbi protokollesemény, amely igen megtisztelő és felemelő, de a szőnyegen nem jár kézzelfogható előnnyel, az előbbi viszont nagyon is, vagy legalább kiküszöbölheti az esetleges hátrányt. Pontozásos sportágban ugyanis a sportdiplomáciai erő, a jelentős poszt többet ér önmagánál, remélhetjük, hogy legalább a következő hat évben – addig szól Bacsa Péter mandátuma – nem ér minket hasonló igazságtalanság, mint mondjuk Lőrincz Viktort oly emlékezetes módon a riói olimpiai bronzmérkőzésen. S gyorsan szögezzük le, Bacsa nem érdemtelenül került erre a magas polcra, válogatott birkózó, olimpikon volt, egyetemet végzett, sikeres üzletember lett, nemzetközi bíróként szintén eljutott az ötkarikás játékokra, most pedig a 2002-től 2014-ig bürótag Hegedüs Csaba örökébe lépett.

E nagyszerű közvetlen előzmények után kezdődik szombaton minden idők legnagyobb birkózó-világbajnoksága a Papp László Budapest Sportarénában. Ne legyenek illúzióink, nincs az a diplomáciai siker, az a Hall of Fame-tagság, az a kiváló előkészítés, szervezés, népszerűsítés, angol kifejezésből magyarítva hájpolás, az a telt ház, amely magát a sportsikert helyettesíteni tudná. Ha csak két tavalyi magyarországi csúcseseményt megidézünk, a vizes és a cselgáncs-vb között a fő különbséget az eredményesség jelentette, mert egyébként egyikkel sem volt baj, sőt. A magyar sport-, pontosabban sport­sikerszerető nemzet, hála istennek bőven van is benne része, úgyhogy csak azt kívánom, birkózóink a hazai varázsszőnyeggel repüljenek fel minél többen a dobogóra, s reptessék le onnan az ellenfeleket. A példa adva van, az eddigi hat budapesti birkózó-vb mindegyikén született magyar érem.