Szőke Alex: Valamiért mindig a nehezebb utat kapom

– Hogyan vágott neki az esztendőnek?
– A tavalyi nagy csalódás volt az olimpia miatt, Párizsba ugyanis nem jutottam ki. Fájt, de leülepedett, levontuk a tanulságokat, és nekivágtunk az új ciklusnak. Augusztusban pihentem, nem sokkal később elkezdődött az alapozás, az elég jól sikerült, egyre nagyobb súlyokkal dolgoztam, s talán jobbá váltam, mint előtte bármikor. A tavaszi nemzetközi versenyek is kiválóan alakultak, mindegyikről éremmel tértem haza – mondta a Nemzeti Sport érdeklődésére Szőke Alex, aki idén Eb-bronzérmet szerzett.

– Mennyiben változott az idei Szőke Alex teljesítménye a tavalyihoz képest?     
– Két évvel ezelőtt műtöttek meg, szükségem volt egy év regenerációra. Az olimpiai kvalifikációs versenyek idején éreztem a birkózásomon, hogy nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, és gyengébb is voltam annál, mint szerettem volna, ezért a kellő magabiztosság is hiányzott. Aztán eltelt egy év, teljesen rendbe jött a testem, így megindulhatott a fejlődés is. Idén már olyan állapotban versenyezhettem, amilyenben elterveztem.

– Az áprilisi somorjai Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, utána azt mondta, úgy véli, jelenleg a világ öt legjobb birkózója közé tartozik kötöttfogás 97 kilogrammban. Ezt utóbb bizonyította, a szeptemberi zágrábi vébén az ötödik helyen végzett.
– Persze csalódott voltam, amiért kikaptam az Eb-n, valamiért így kellett történnie, de amiért mentem, az éremért, azt teljesítettem. Nyáron a Polyák Imre–Varga János-emlékversenyt leszámítva mindenhol dobogóra álltam, visszavágtam a Budapesten elszenvedett vereségért a finn Arvi Savolainennek, aztán jött a vébé, amelynek már kissé fáradtan vágtam neki, elég sok viadal előzte meg. Ha az elmúlt három-négy évemet egyben nézzük, akkor nem rossz, hogy Eb-bronzzal és vébé-ötödik hellyel zártam az esztendőt, persze jobb lett volna, ha két érmet szerzek, de úgy fest, valamiért mindig a nehezebb utat kapom. Nem baj, küzdök tovább, a cél Los Angeles, addig ezek mind lépcsőfoknak számítanak.

– Azt említette, fáradtan vágott neki a világbajnokságnak. Túl nagy volt előtte a terhelés?
– Nem. A sportágunknak ez a lényege, mindenki készül, belead mindent, és aztán elfárad az év végére. Ami engem illet, mentális kimerültséget éreztem magamon, de ezen nekem kell dolgoznom, hogy jobban felépítsem magam. Van időm, ezzel foglalkozunk a pszichológussal és az edzőkkel.

– Szóval a mentális fáradtságnak tudható be, hogy nem sikerült érmet nyernie a vébén.
– Igen. A bronzmérkőzés elején figyelmetlen voltam, az azeri Murad Ahmadiyev ezt kihasználva eldobott négy pontért. Azután mindent kiadtam magamból, hiányérzet emiatt nem maradt bennem, de nem volt elegendő a győzelemhez. Rosszul érintett, néhány hétig még újrabirkóztam a fejemben a meccset, de aztán túltettem magam rajta, igazából másnap már tudtam mosolyogni. Azért ez mégsem olimpia volt, ami négyévente van, a világbajnokság »csak« egy állomás a játékokig vezető úton.

– Kettőből két vereség az azeri elleni mérlege. Mi lehet az oka?     
– Nem tudom, úgy gondoltam, hogy most megverem, de szerencséje volt. Szerintem fizikailag és technikailag sem jobb nálam, ám a sors eddig valahogy mindig neki kedvezett. Remélhetőleg visszavágok neki.

– Nemrégiben az NB I-es csapatbajnokságon láthattuk birkózni, ráadásul szabadfogásban is szőnyegre lépett.
– Ezüstérmet szerzett az ESMTK, jók voltunk, kihoztuk magunkból a maximumot. A döntőben fej fej mellett haladtunk az FTC-vel, az utolsó meccsen a győzelemhez tussal kellett volna megvernem a nálam harminc kilóval nehezebb László Koppányt, erre azért elég kevés esély volt. És igen, szabadfogásban is küzdöttem, két meccsen egy-egy győzelem és vereség lett a vége. Utóbbit az Eb-bronzérmes Végh Richárd ellen szenvedtem el, előnyről kaptam ki. Legutóbb serdülőként birkóztam még jól szabadfogást, de talán már akkor sem, nem ehhez vagyok szokva, Ricsi pedig jó birkózó, amit lehetett, megtettem.

– Hogy tekint a jövő évre?
– Most kezdtük az alapozást, a második hetében járunk, ez hosszú és kemény időszak. Ilyenkor az erősítésen van a hangsúly, a birkózás háttérbe szorul. A súlyom kicsit elszaladt, száznégy-százöt kiló körül mozog, de ez nem baj, erre lehet építeni. Január közepén már versenyt rendeznek itthon, az elsődleges célom a válogatottság megszerzése, s ha az megvan, mindkét világversenyen, az Eb-n és a vb-n is dobogóra szeretnék állni.