– Ha jól sejtem, már megkezdte a jó megérdemelt pihenőidőszakot!
– Egyiptomba utaztunk, a Makadi Bayen nyaralunk, nagyon meleg van. Pénteken hajókirándulásra megyünk, de mondtam a barátnőmnek, hogy sok programot ne szervezzen, én ennyivel tökéletesen elvagyok, pihenni szeretnék inkább. Egyébként most is antibiotikumot szedek, a vébén lehorzsoltam a könyököm és a nyirokér begyulladt. Szóval keresnem kellett vízhatlan sebtapaszt, hogy bemehessek egyáltalán a vízbe. Szerencsére találtam – felelte a BHSE klasszisa, Vitek Dárius.
– Feldolgozta már, hogy világbajnoki ezüstérmes?
– Szerintem már igen. Ott, amikor az elődöntőt megnyerve döntőbe jutottam, elkapott az eufória, de mostanra letisztult minden.
– Előzetesen nem feltétlenül volt benne a pakliban, hogy döntőbe jut. Mekkora csalódottságot érzett, amikor elveszítette a döntőt az iráni Amin Mirzazadeh ellen?
– Nem igazán voltam csalódott, az zavart igazán, hogy a pörgetésnél az alapból meglévő csípősérülésemre rádolgozott.
– Hogy van most a csípője?
– Mos elkezdtem azt érezni, hogy nem is a csípőm fáj, hanem feljebb, a bordámnál. A csípőmmel korábban voltam már orvosnál, ő sem tudta megmondani, hol van pontosan a probléma. Egyszer itt, egyszer ott érzem. Szóval még nem derült ki, hol is van a gond, másfél hónapom van az alapozásig, addig megpróbálok a végére járni és megoldani.
– Vitek Dárius gondolta előzetesen, hogy döntőbe juthat?
– Általában úgy szoktam versenyezni, hogy megnézem az ágamat, és elkezdek mérlegelni, kikkel kerülhetek szembe. Ezúttal eltértem ettől a módszertől, és mindig csak a következő meccsre koncentráltam. Lőrincz Viktor szövetségi kapitány többször mondta már, hogy így járjak el, eddig nem tettem, most igen, és bejött. Lehet, hogy a folyatásban is ezt csinálom.
– Ránk ijesztett az első két meccsén! Hárompontos hátrányból fordított a kirgiz Nurmanbet Raimaly Uulu ellen, mínusz öt pontról állt fel a dél-koreai Li Szeung Csannal szemben…
– Eleinte nem volt meg a vébéhangulatom. Talán azért, mert csak a verseny előtti napon mentünk ki, és másnap már birkóztam. Hiányzott a plusz egy nap, ahogy mászkálunk kicsit a városban, majd kinézünk az arénába. Szóval az első két meccsemen fejben még nem érkeztem meg. Aztán rájöttem, hol vagyok…
– Milyen célokkal vágott neki a világbajnokságnak?
– Úgy, hogy ne hibázzak, ez az első két meccsemen nem sikerült. De végzetes hibát szerencsére nem követtem el.
– Mirzazadeh miben jobb Vitek Dáriusnál?
– Nem gyenge figura, és az állóképessége is kimondottan erős. Jó birkózó, de nem érzem azt, hogy verhetetlen lenne, mint például Mijaín López. Szerintem a folytatásban elkaphatom! Higgadtan mentem fel a döntőre, ez az első akciónál borult, amikor két pontért mögé mentem, majd kapkodva magamra húztam fejlefogásból. Ez mentálisan megkavart, ebben fáradtam el. Nem mondom, ha nyugodt maradok végig, akkor világbajnok leszek, de ez nem jött jól.
– Az év elején hónapokon át betegségek és sérülés hátráltatta, az sem volt biztos, hogy indulhat az Európa-bajnokságon. Ehhez képest karrierje eddigi legjobb évét tudhatja maga mögött. Hogyan értékeli?
– Tavasszal ezt álmomban sem gondoltam volna, már leírtam az egész évet. A vb-felkészülés szerencsére már zökkenőmentesebben alakult, a derékháti fájdalmam magmaradt, de meg tudtam oldani az edzéseket.
– Milyen polcra került Vitek Dárius?
– A világbajnoki érmesek polcára. Nekem ez nagy öröm, de ahogy másoktól, edzőktől és birkózóktól hallom, ők ennél sokkal nagyobb számnak tartják.
– Nem lehet, hogy akkor mégsem sikerült még feldolgoznia, mit is ért el?
– De, lehet, hogy igaza van, és erről van szó.
– Sokat erősödött az elmúlt években. Hogy áll a súlya?
– A kétezerhuszonkettes budapesti Európa-bajnokságon száztizenhárom kiló körül mozgott, mostanra ez százhuszonhárom-százhuszonnégyre emelkedett, szóval van még hova erősödni. Remélem, tényleg van ebben még plusz, és akkor ugyanilyen szinten fejlődhetek.
– Hogyan látja maga előtt a következő esztendőket?
– Kiegyensúlyozott és folyamatos munkával remélhetőleg hasonlóan sikeres évek előtt állok. A lényeg az, hogy sérülés és betegség se hátráltasson.
– Zárásként van még valami, amit elmondana?
– Van! A kommentekben többször olvastam, hogy lengyel vagy orosz származású vagyok. Az előbbi miatt fel is hívott az egyik orgánum, hogy meséljek róla. Szeretném leszögezni: lengyel és orosz felmenőm sincs!