Van bőrük hozzá – Malonyai Péter jegyzete

Fantasztikus játék a futball, ez újra kiderült a csütörtöki monacói gálán, amelynek középpontjában a Bajnokok Ligája csoportkörének sorsolása állt. Vásári környezetben, kikiáltóval, mindenki klakkban-frakkban, épphogy lepény-evés és zsákban futás nem volt, az viszont kiderült, hogy aki nem tud magas sarkúban vörös szőnyegen elegánsan menni, válasszon más cipőt.

De ugyebár a sorsolás... Harminckét csapatról volt szó, ha úgy tetszik, a boldog harminckettőről, a selejtező után ennyien maradtak talpon, eséllyel arra, hogy december közepén újabb nagy levegővétellel az igazi Bajnokok Ligájában, tehát a kieséses szakaszban folytathassák.

A csapatok játszanak hat meccset, mire odáig eljuthatnak, ember legyen a talpán, aki a 8x6 forduló, fordulónként 16 meccs, azaz 96 mérkőzés végeredményének felét emlékezetből felsorolja majd.

Ha tényleg klasszikus kupameccsek lennének műsoron, emlékezetesebb lenne az egész, köszönhetően az egyenes kiesésnek. Oda-vissza vágó, és megy tovább a jobbik. Ezt hívják kupának, akkor is, ha van olyan rafinált az európai szövetség, hogy ligának hívja a futballmaratonit. Igaz, a végén serleget kap a győztes, de ennél erősebb bizonyíték, hogy az 1992–1993-ban induló Bajnokok Ligája egy mozdulattal sodorta maga alá elődjét, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Kupáját – ismétlem, miután a trófea nem változott, a kötelező replikák után sem.

A BEK 37 kiírást ért meg, igazi sikerként. Arról nem tehetnek az alapítók, az ötletgazda Gabriel Hanot, a L'Équipe szerkesztője főként nem, hogy az évszázad utolsó évtizedében már a klubok és a klasszisok, de főként az üzlet viszi a prímet, olyannyira, hogy az UEFA megunta, hogy nem lehet (fő)szereplő. Létrehozta tehát a Bajnokok Ligáját, ami tulajdonképpen egy szuperbajnokság. Mert ugyebár alapvetően mi köze egy-egy ország kedvezményezett negyedikjének a bajnoki címhez? Tetszettek volna az élen végezni, ugyebár.

Mindez persze magánvélemény, de a fenn az ernyő nincsen kas alapállást sohasem szerettem. Most is az egykori és mai futballisták megjelenése volt a műsor igazán érdekes része, az áldozatoké, hiszen nekik kell a végkimerülésig futballozniuk, hogy meglegyen a műsor 2024. június elsejéig.

Nem lehet a rókáról két bőrt lenyúzni – örök igazság, ám a róka (vulpes) halandó, a futball örök.

Vajon hány bőrt húznak még le róla, vásári komédiával (is) takarva a mohóságot...?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!