Némi szakmai büszkeségre adhat okot, hogy a modern sportban rengeteg versenysorozatot médiumok, konkrétan (sport)újságírók találtak ki, például az európai labdarúgó Szuperkupát a holland De Telegraaf című lap szerkesztője, Anton Witkamp. Pozitív kicsengésű elnevezése ellenére a trófea majd' fél évszázadra nyúló története nem volt mindig diadalmenet. A BEK-győztes Ajax és a KEK-győztes Rangers közötti 1972-es premier után rögtön a harmadik évben, 1974-ben elmaradt a kétmérkőzéses párharc az NSZK-s Bayern München és az NDK-s Magdeburg között politikai okokból. (Érdekes módon ugyanabban az évben a szétszakított Németország válogatottjai viszont összecsaptak a világbajnokságon, de ez már más kérdés.) 1981-ben és 1985-ben sem rendezték meg a Szuperkupát, 1986-ban és 1991-ben egymeccsesre szűkült a csata, s előfordult, hogy nem az adott sorozat legjobbja állt ki. A BEK közben Bajnokok Ligája lett, a KEK megszűnt, az UEFA-kupa Európa-ligává vált, volt minden, mint a búcsúban. 1998-tól 2012-ig folyamatosan Monaco adott otthont a már deklaráltan egyetlen, kevésbé tétre menő, inkább gála jellegű mérkőzésnek, majd sorrendben következett – a terjeszkedő futballpiacnak és a javuló európai infrastrukturális háttérnek köszönhetően – Prága, Cardiff, Tbiliszi, Trondheim, Szkopje, Tallinn és Isztambul.
Most pedig Budapest, s csak azért írom le kissé félve, hogy nagy örömünkre, mert ha nincs a koronavírus-járvány, most a Puskás Aréna helyett még augusztusban a portói Sárkány Stadion gyepét koptatta volna a Bayern München és a Sevilla (vagy más). Jött, ami jött, a lisszaboni BL- és a németországi El-buborékból nyertesen kikerülő német, illetve spanyol sztárgárda nálunk randevúzik a pandémia második hulláma közepette. Nem lehet vitás, hogy a kulisszák méltók a sorozathoz, valamint a küzdő felekhez, s bár sokan a fertőzésveszélyre hivatkozva emberkísérletet emlegetnek, mások szerint ez lesz csütörtökön hazánk legbiztonságosabb pontja. Nehezen tudom követni, hogy a kül- és belföldi nézőknek milyen különböző szigorú vizsgálatokon kell átesniük, majd utána mi történik velük hazatérve, a lényeg, hogy ha valóban minden rendben találtatik, s az egyharmadnyi ház (mintegy húszezer ember) nem „robbantja be” a járványt, mint történt az első hullám során több nemzetközi focimeccsel, a következő UEFA-rendezvényekre is kitárulhatnak (ha nem is sarkig) a stadionkapuk.
Ez tehát a külön(leges) tét a szokásos presztízs mellett, most kiderül, a bajorok vagy az andalúzok jutnak-e egyről a kettőre, már ami a Szuperkupa-diadalokat illeti. S az is világossá válhat, hogy a magyar rendezés, a tavaly átadott Puskás Aréna alkalmas még nagyobb szabású események házigazdájának. Reményeink szerint már a vírus szorítása nélkül.