Helyi idő szerint reggel fél nyolckor vette kezdetét a női maratoni verseny. A rajt és az első méterek a Japán Nemzeti Stadionban voltak, majd a futók útra keltek a Tokió egyik belvárosi részén, a császári palota és a főpályaudvar környékén kialakított pályára. A mezőnyben ott volt az országos csúcstartó Szabó Nóra is, aki az elején a második nagyobb csoportban helyezkedett.
Akihabara előtt két amerikai, Jessica McLain és Susanna Sullivan próbált meg elszakadni. Mire a körpályára értek, Sullivan már egyedül vezetett. Mögötte McLainhez felzárkózott a hazai Kobajasi Kana is, majd 15 kilométer után a marokkói Fatima Gardadi is beszállt hozzájuk. Őket az afrikaiak csoportja követte.
Az első 20 kilométert Szabó Nóra 1:11:54 alatt teljesítette, ekkor a 35. helyen haladt. A magas páratartalomban a táv második része innentől igazi túlélőversennyé változott. Még a kenyaiak, ugandaiak és etiópok közül is többen megzuhantak, valaki közülük végig sem ment.
A legkevésbé pont a két legnagyobb favoriton, a világcsúcstartó Tigst Assefán és az olimpiai bajnok Peres Jepchirchiren fogott a meleg. 25-nél ritmust váltottak, 28-nál Sullivant is utolérték, 33-nál pedig már egy perccel mindenki más előtt voltak. Folyamatosan jegelték a fejüket, az extrém párás idő még őket is nagy kihívás elé állította.
Miközben 37-nél jártak, a Japán Nemzeti Stadionban megtörtént a vb első drámája: Jakob Ingebrigtsen kiesett a férfi 1500 méter első körében. A nyáron sérüléssel bajlódó norvég szokás szerint a mezőny végére helyezkedett, ám a hajrában nem volt meg az ereje hozzá, hogy a szokásos felzárkózását és előrelépését bemutassa. Csak a nyolcadik helyen ért célba, azaz lemaradt a továbbjutást érő első hat pozícióról.
Assefa és Jepchirchir mögött a harmadik helyre felfutott az uruguayi Julia Paternain. Ami a mi szempontunkból fontosabb volt, hogy Szabó Nóra is folyamatosan jött előre, már a 30. hely körüli eredmény is nagyot szólt volna, de az utolsó kilométereken a húszba kerülés is elérhető közelségbe került, folyamatosan érte utol a kifáradó embereket.
Írni sem lehetett jobb forgatókönyvet erre a versenyre, mint ahogyan a vége alakult. Assefa és Jepchirchir teljesen egyszerre érkezett vissza a stadionba. Az utolsó 350 méteren Jepchirchir volt elöl, majd fél körrel a vége előtt Assefa indított, de ezt a kenyai könnyedén átvette. Jepchirchir a célegyenesben nagyot hajrázott és megnyerte a világbajnokságot. Assefa lett az ezüstérmes, Paternain pedig maga sem hitte el, hogy Uruguaynak bronzérmet szerzett.
Hasonlóan történelmi jelentőségű eredményt ért el a stadionba befutva szintén hatalmas tapsot kapó Szabó Nóra is, aki a 15. helyen haladt át a célvonalon. Ez a legjobb magyar maratoni szereplés Szabó Karolina 1987-ben elért 9. helye után, Földingné Nagy Judit 1993-ban szintén a 15. lett.
„A vb-t megelőzően a top huszonötben gondolkodtam, még mindig nem hiszem el, hogy tizenötödik lettem. Arra emlékszem, hogy a holland lányt megelőztem. Egy pillanatra sem kerültem holtpontra, azt gondoltam, hogy majd harmincnál jön a fal. Úgy álltam hozzá, hogy nincs fal, erősnek érzem magam. Öt kilométerenként frissítettem, nagyon odafigyeltem rá. Jó érzés volt befutni a stadionba, nagy élmény volt átélni ezt a hangulatot, ami bent fogadott” – mondta az 2:31:41 alatt befutó Szabó Nóra.
A hobbifutóból lett hosszútávfutó, Szabó Nóra eredményeivel korábban a Csupaportban is számos cikkben foglalkoztunk: