Az év legnagyobb sporteseménye vasárnap – sajnos – véget ért. A világ legjobb atlétái Tokióban is elkápráztattak bennünket, többek között világcsúcsot, versenycsúcsokat, magyar csúcsot és magyar bronzérmet is láthattunk.
2025. szeptember 16. történelmi nap lett a honi atlétika történetében: Halász Bence első magyarként megszerezte harmadik világbajnoki érmét. Korábban ezt a számot senkinek sem sikerült elérnie, neki a 2019-ben, 2023-ban és egy hete megszerzett bronzaival igen. Az augusztusi dobásai alapján akár még fényesebb medáliában is reménykedhetett, de 82.69 méteres eredményével így is kitett magáért. Minden idők legszínvonalasabb kalapácsvető-fináléját láthattuk Tokióban. Sajnos a kanadai Ethan Katzberg az év legfontosabb versenyére talált magára, 84.70 méteres dobása új versenycsúcs. A német Merlin Hummel is betört az elitbe, nyolc centivel nagyobbat dobott, mint a magyar csapat húzóembere. Az ukrán Mihajlo Kohan 82 méteres teljesítménnyel maradt le a dobogóról. A döntőben 22 év után volt ismét három magyar, Szabados Ármin a 8., Rába Dániel a 11. helyen végzett.
A 2023-as budapesti vb-n úgy tűnt, hogy Sha’Carri Richardson lesz az, aki véget vet a jamaicai hegemóniának. A sprinter megnyerte a 100 métert és a 4x100-at, illetve bronzérmes lett kétszázon. Aztán tavaly Párizsban a Saint Lucia-i Julien Alfred ült fel a trónra, de ő Tokióba egy kisebb sérülésből épphogy felépülve érkezett meg. Ez a kihagyás nem fért bele a tökéletes szezont magáének tudó, százon veretlen maradó Melissa Jefferson-Woodennel szemben, aki a 100 és a 200 megnyerése után a 4x100-ban floridai edzéstársai, így részben Richardson oldalán tette teljessé a triplázását. A hölgyek közül hasonlóra csak a jamaicai Shelly-Ann Fraser-Pryce volt képes (2013, Moszkva), aki a váltóban ezüstéremmel búcsúzott. Kettejük összeborulós, mosolygós közös fotója a korszakváltás jelképe lett.
A világ legjobb sportolója. Egyszerre sprinter, ugró és tornász. Ő Armand Duplantis, aki ebben az évtizedben már a 14. alkalommal írta át a rúdugrás világrekordját. A japán fővárosban harmadikra járt sikerrel a 630 centin, az augusztus 12-i Gyulai István Memorialon ugrott 629-es csúcsa így nem érte meg az év végét. Mivel korábban már voltak olyan ugrásai pályafutása során, amikor a relatív magassága a 640 centit is elérte, szinte biztos, hogy 630-on sem lesz megállás!
Nem tudjuk, miért, de mi személy szerint nagyon lelkesedünk azért, amit Botswana az elmúlt két-három évben a férfi sprintben csinál. A tavaly 200 méteren olimpiai bajnok Letsile Tebogo ismét szórakoztatott minket. Kedvenc tételeink között van tőle, amikor az előfutama és elődöntője után nem a szokásos módon a pálya kanyarját követve lassít le a célvonal után, hanem a másik irányba, a riporterek felé vezető lépcsőfokokhoz kocog fel megállás nélkül. Ő az, aki „játssza az atlétikát”, ebben abszolút Usain Boltra hasonlít. Ugyanakkor azt még a jamaicaitól sem láttuk, hogy a világversenyeken a 100 és a 200 után beszáll a 4x400-as váltóba is, ráadásul nem akármilyen színvonalon! Tavaly az olimpián Botswana egy tizeddel kikapott az amerikaiaktól, az idén sikerült visszavágnia. Tebogo ezúttal második emberként futott, mert a csapatban ott volt a 400 méter egyéni világbajnoka, Busang Collen Kebinatshipi is. Szükség is volt a 21 éves vb-győztes fiatal képességeire, mert 350 méternél úgy tűnt, hogy elszállnak a reményei, az amerikai Rai Benjamin mellett a dél-afrikai Zakithi Nene is elment mellette. Ám volt visszaút, óriási hajrával mindkét riválisát megelőzte, ezzel hazája történetének második vb-címéből is főszerepet vállalt.
Sydney McLaughlin-Levrone a szédületes elődöntőbeli futásával nagyon magasra tette a lécet saját magának 400 méteres síkfutásban. A 48.29-es amerikai csúccsal a világrekord is elérhető közelségbe került neki, és kimondott célja volt, hogy túlszárnyalja a keletnémet Marita Koch 1985-ös 47.60-ját. Az amerikai ennek megfelelően határozottan kezdett, de két legnagyobb riválisa, a kilencesen futó dominikai Marileidy Paulino és a bahreini Szalva Eid Naszer is tudta tartani vele a lépést. Ám nem azért, mert az amerikai lassan haladt volna, hanem épp ellenkezőleg! A célegyenesbe szinte egyszerre érkeztek meg, McLaughlin-Levrone-nak még maradt ereje hajrázni. Lehagyta ellenfeleit, az utolsó métereken pedig már csak az órával versenyzett. Az ideje 47.78 lett, 18 századra volt attól, hogy csodát tegyen – nem véletlenül volt nagyon dühös és csalódott minden idők egyik legzseniálisabb futása ellenére is. Paulino is áttörte a 48 másodperces álomhatárt (47.95), ahogyan Eid Naszer is rendkívül erős, 48.16-os időt futott.
A fedett pályás Európa-bajnok, a váltóval fedett vb-bronzérmes Molnár Attila a nagy versenyekre született. A budapesti vb-hez hasonlóan most is országos csúcsot futott a 400 méter előfutamaiban. Az elődöntőből ugyan nem sikerült továbbjutnia, de 2025-öt így is csodálatos évnek tekintheti, amelyből részben a nyár eleji sérülése miatt is sokat tanulhatott. A jövő évi Európa-bajnokságon a 44.55-ös idejével már éremesélyesként számolhatunk vele Birminghamben, a vb-n is a harmadik legjobb európai lett.
Tokióban sem maradtunk „legendás utolsók” nélkül. Ily módon a hatodik ugrásával vagy dobásával győzött a portugál Pedro Pichardo hármasugrásban, a svéd Daniel Stahl diszkoszvetésben és a holland Jessica Schilder súlylökésben.
Az idén százon 9.75-öt tudó Kishane Thompsonnak továbbra sincs aranyérme a nagy világversenyekről. Míg tavaly Noah Lyles hajrázta le őt, ezúttal a jamaicai honfitársa, Oblique Seville húzta keresztül a számításait. Izgalmas döntő volt, amelyben az első rajtnál Tebogo kiugrott, így ő ezúttal nem futhatott a győzelemért. Lylesnak a rajtja, Thompsonnak a végsebessége volt gyengébb, ezt a 9.77 másodpercen át a legjobbját nyújtó Seville köszönte szépen, így Usain Bolt után ő lett az első jamaicai győztese a királyszámnak.
A férfi 800 méter három favoritja három különböző taktikával próbált meg elsőként odaérni a célvonalhoz. Közülük a kenyai Emmanuel Wanyonyi járt sikerrel, aki végig vezetve, 1:41.86-os versenycsúccsal diadalmaskodott. Az algériai Dzsamel Szedzsati és a kanadai Marco Arop számításai is majdnem bejöttek, de négy, illetve kilenc századdal lemaradtak. Szintén figyelemre méltó, hogy még a nyolcadik, utolsó helyezett Tshepiso Masalela is egy másodpercen belül volt Wanyonyihoz képest (1:42.77). A hölgyek kétkörös fináléjában meglepetés született, a favorit brit Keely Hodgkinson nem futott rosszul, 1:54.91-gyel mégis csak bronzérmes lett. A kenyai Lilian Odirának 26 éves koráig kellett várnia az áttörésre, 1:54.62-es versenycsúccsal vb-t nyerni mindenképp ennek számít.
A vajdasági Világos Adriana még mindig csak 21 éves, de már most rendre esélyesként tartják számon a legmagasabb szinten is. A budapesti vb-n és a párizsi olimpián még nem bírta el ezt a nyomást, mind a kétszer kiesett a selejtezőben, két Európa-bajnoki ezüstérme viszont éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Tokióban a kvalifikációban az övé volt a legnagyobb dobás (66.06 méter), amivel a finálét is simán megnyerte volna. Ám nem volt jó napja, nyolcadikként zárt. Amint összerakja magát az adott év főversenyére is, nagyon sikeres versenyző lehet a szerb színekben induló gerelyhajítóból.