Sport, ember – Somogyi Zsolt jegyzete

A csúcsfutball a gladiátorok küzdelme, itt minden a siker, a dicsőség, a karrier és a mesés vagyon körül forog. Sokszor halljuk ezt. És tényleg: a legmagasabbra csak az juthat el, aki gyors, sokat fut, fegyelmezetten betartja a taktikát – és mindeközben fantasztikusan bánik a labdával. A csúcs pedig a Bajnokok Ligája, ahol tényleg nincs helye az érzelmeknek, csakis a megszerzett pontok számítanak, a továbbjutás a fontos, nem a részvétel (vagy hogy is szól a mondás…). Hallottak ilyesmit önök is, ugye? Mindezek alapján joggal feltételezzük, hogy ha egy futballista két gólt szerez csapata idegenbeli BL-meccsén, akkor széttárt karokkal rohangál körbe-körbe, ünnepel és ünnepelteti magát, a meccs utáni interjúján töri a fejét, és semmi, de semmi sem érdekli abban a pillanatban. Éppen ezért volt különleges látni szerda este Belgrádban, a Tottenham vendégjátékán a négy perc alatt két gólt szerző dél-koreai Szon Hung Min nem csúszott a térdén a szögletzászlóig, nem húzta a fejére a mezt, nem: imára kulcsolt kézzel fordult a kamera felé. Az üzenet nyilvánvaló volt, André Gomesnek szólt a Spurs támadójának gesztusa.

Aki nem ismeri a történetet: az elmúlt hét végén a londoniak Everton elleni angol bajnokiján Szon Hung Min buktatta a portugált, aki olyan szerencsétlenül esett el és csúszott neki Serge Aurier-nak, hogy eltört a lába. Az ázsiai játékos piros lapot kapott, de nem ezért zokogott a pályán, hanem mert szembesült szabálytalansága szörnyű – igaz, közvetett – következményeivel. A futball ilyen, a fault nem volt durva, de rettenetesen balszerencsés ütközés követte – André Gomest azóta megoperálták, jól van, fél év múlva talán játszhat. Az esetet kivizsgálva az angol szövetség utóbb törölte Szon Hung Min piros lapját, megállapítva, nem volt szándékos az eset, nem akart sérülést okozni. Vagyis: nyugodtan ünnepelhetné a góljait, de… Ez egyelőre nem megy neki. Játszik, mert a futball az élete, gólt lő, mert ő az egyik, ha nem a legjobb ázsiai futballista, de a megrázkódtatáson ő sem tudja egykönnyen túltenni magát. Fájdalmat, sérülést okozott, ha vétlenül is, maga André Gomes üzente neki, nincs benne harag, tudja, hogy nem akarta száműzni a pályáról, Szon Hung Min mégsem volt képes felhőtlenül örülni a góljainak a Crvena zvezda ellen. Lelke van, bántja az eset, és mélyen emberi reakció volt, ahogy a góljai után az Everton futballistájának üzent: gondolok rád, barátom, gyógyulj meg, térj vissza mielőbb! A sport ettől emberi, a sportolóból az ilyen reakcióktól lesz – sportember.