Ha a nálam oly sokszor hiányolt pozitív gondolkodást összekapcsolom azzal, hogy van lottószelvényem a hétvégére, akkor sem tudok mit kezdeni a topfutballban honos fizetésekkel. Olyan összegekről van szó, amelyeknél még azon is gondolkodnom kell, hány nullával kell leírnom.
| Kórház az első félidőben, élre ugrott a Pool az MU elleni remivel |
| Nem jött le Kepa, ismét a Manchester Cityé az angol Ligakupa! |
Hogy mennyivel? Rengeteggel.
A nyolcadik oldalon lévő cikkünkből például kiderül, hogy az angol futball csúcsrangadóján (Manchester United–Liverpool) és Ligakupa-döntőjében (Manchester City–Chelsea) két és fél milliárd eurós összértékkel jegyzett futballisták borították unalomba a játékot. Enyhén szólva sem ingyen, hiszen a pályán volt 53 futballista heti keresetének átlaga 1.83 millió euró.
Ehhez képest gól nem esett – a kupadöntő tizenegyeseit nem fogadom el statisztikailag sem.
Akkora üzlet lett a futball, hogy már senkit sem érdekel, hogy illene valami látványosat produkálni a sok pénzért. Csak a siker számít, a diadalok pedig arra kellenek, hogy teljék a kassza, a zseb.
Sportbüszkeség? Ugyan már!
Jellemző, hogy a futballisták, jegyezzék őket akármilyen magasan, csak a legritkább esetben dicsekszenek azzal, amit a pályán nyújtottak, a különféle közösségi oldalakon leginkább azt teszik közzé, hogy mikor, kivel, hol, esetleg mennyiért. Hogy mit, azt jobb, ha hagyjuk.
A szigetországi futballt valamikor a kick and run (eleink fordításában: rúgd és fuss), később a mániákus ívelgetések miatt titulálták élvezhetetlennek, a vasárnap látottak viszont olyannyira kiábrándítóak voltak, hogy fel sem vetődhettek szakmai kifogások. Azért a futball (egyébként) mégiscsak komoly valami, hiszik, nem hiszik: remek játék.
Hogy az angolokkal példálózunk, csak aktualitás, az ár-érték arány torz mivolta máshol is gyakran föllelhető, kövezzenek meg, de még a Bajnokok Ligáját is a kelleténél többször emeli pajzsra a presztízse, mint a játék színvonala.
Ami minket illet, nem véletlen, hogy a hétvégi Vidi-meccs után Kovács középpályás elnézést kért azért, hogy nem szórakoztattak, de hát a győzelem volt a legfontosabb. A jó modor nagy kincs, ezzel együtt aligha örvendetes, hogy éppen azok ássák a játék sírját, akiknek szolgálniuk kellene, bizonyítani, hogy tényleg értenek hozzá.
Tényleg. Értenek hozzá?
Kezdődik a bajnoki hajrá! – Thury Gábor jegyzete
Meseföldről jöttek… – Vincze András jegyzete
Fő a bizalom – Deák Zsigmond jegyzete
Észrevétlen őrségváltás – Borbola Bence jegyzete
Egy csatár védelmében – Thury Gábor jegyzete