Ár, érték – Malonyai Péter jegyzete

Ha a nálam oly sokszor hiányolt pozitív gondolkodást összekapcsolom azzal, hogy van lottószelvényem a hétvégére, akkor sem tudok mit kezdeni a topfutballban honos fizetésekkel. Olyan összegekről van szó, amelyeknél még azon is gondolkodnom kell, hány nullával kell leírnom.

Hogy mennyivel? Rengeteggel.

A nyolcadik oldalon lévő cikkünkből például kiderül, hogy az angol futball csúcsrangadóján (Manchester United–Liverpool) és Ligakupa-döntőjében (Manchester City–Chelsea) két és fél milliárd eurós összértékkel jegyzett futballisták borították unalomba a játékot. Enyhén szólva sem ingyen, hiszen a pályán volt 53 futballista heti keresetének átlaga 1.83 millió euró.

Ehhez képest gól nem esett – a kupadöntő tizenegyeseit nem fogadom el statisztikailag sem.

Akkora üzlet lett a futball, hogy már senkit sem érdekel, hogy illene valami látványosat produkálni a sok pénzért. Csak a siker számít, a diadalok pedig arra kellenek, hogy teljék a kassza, a zseb.

Sportbüszkeség? Ugyan már!

Jellemző, hogy a futballisták, jegyezzék őket akármilyen magasan, csak a legritkább esetben dicsekszenek azzal, amit a pályán nyújtottak, a különféle közösségi oldalakon leginkább azt teszik közzé, hogy mikor, kivel, hol, esetleg mennyiért. Hogy mit, azt jobb, ha hagyjuk.

A szigetországi futballt valamikor a kick and run (eleink fordításában: rúgd és fuss), később a mániákus ívelgetések miatt titulálták élvezhetetlennek, a vasárnap látottak viszont olyannyira kiábrándítóak voltak, hogy fel sem vetődhettek szakmai kifogások. Azért a futball (egyébként) mégiscsak komoly valami, hiszik, nem hiszik: remek játék.

Hogy az angolokkal példálózunk, csak aktualitás, az ár-érték arány torz mivolta máshol is gyakran föllelhető, kövezzenek meg, de még a Bajnokok Ligáját is a kelleténél többször emeli pajzsra a presztízse, mint a játék színvonala.

Ami minket illet, nem véletlen, hogy a hétvégi Vidi-meccs után Kovács középpályás elnézést kért azért, hogy nem szórakoztattak, de hát a győzelem volt a legfontosabb. A jó modor nagy kincs, ezzel együtt aligha örvendetes, hogy éppen azok ássák a játék sírját, akiknek szolgálniuk kellene, bizonyítani, hogy tényleg értenek hozzá.

Tényleg. Értenek hozzá?