Vigaszág – Deák Zsigmond jegyzete

„A legtöbb, amit erről a sorozatról tudok, az az, hogy csütörtökön játsszák a meccseit.”

Sir Alex Ferguson soha nem csomagolta sztaniolpapírba a szavait, így 2011 decemberében is „megmondta az őszintét”, amikor a Manchester United csoportharmadikként áthullott a Bajnokok Ligájából az Európa-ligába. Nem ehhez szokott hozzá a klub, nem ehhez szokott hozzá maga Sir Alex sem, de eltelt röpke öt és fél év, s egy másik karakteres edzőlegenda, José Mourinho – szintén az MU kispadjáról – már sikertörténetként aposztrofálta a „vörös ördögök” idei El-sikerét.

Maradjunk abban, hogy a portugál tréner marketingben erősebb, mint a skót elődje, s részben igaza is van, hiszen a gárdájának a bajnoki bukdácsolás után egyetlen esélye maradt a BL-indulás kivívására, s ezt meg is ragadta a második számú európai trófeával egyetemben. Amely szép és modern vonalú, jó nagy, hiszen belefér a sérült Zlatan Ibrahimovic lába – legalábbis az ünnepi fotók erről tanúskodnak –, egyébiránt viszont érdemes a helyén kezelni az elnyerése jelentőségét.

A BEK-, KEK-, UEFA-kupa triumvirátus idején, a hetvenes évek elejétől egyértelmű volt a sorozatok közötti erősorrend, ám a különbség messze nem tűnt szakadéknyinak. Az elsőben indultak a bajnokok, a másodikban a kupagyőztesek, a harmadikban pedig a bajnokságok érmesei. Nyilván az elsőnek volt a legnagyobb értéke, s gyakorlatilag bárki odaérhetett a csúcs közelébe, lásd a Steaua 1986-os példáját.

Aztán a kontinentális szövetség – az UEFA – kifejlesztette a maga aranytojást tojó tyúkját, a Bajnokok Ligáját, amelyet azóta – szakmai és gazdasági szempontból egyaránt folyamatosan tökéletesítve – a világbajnokságnál is több hasznot hozó branddé varázsolt. Ennek árnyékában viszont 1999-re elsorvadt a KEK, az UEFA-kupából 2009-ben lett Európa-liga pedig azóta sem több amolyan vigaszágnál. Vigasz azoknak, akik átesnek ide a BL csoportköréből, s főképp a végső győztesnek, aki ezzel a huszárcsínnyel vissza(fel)kerül az első számú sorozatba. Mivel a legjobb bajnokságokból még a negyedik helyezettek is itt érdekeltek, az El-ben a resztli marad, meg néhány hibázó nagyágyú.

Ahogy két dudás egy csárdában, két aranytojást tojó tyúk sem fér meg egy fészekben, főleg ha az egyik akkorára nő, mint egy strucc. Ettől még – főképp az aktuális szereplők számára – az Európa-liga is tartogat izgalmakat. Kár, hogy ebből mi, magyarok, érdekeltség híján keveset érzünk, hiszen klubszinten a resztlibe, a kontinentális derékhadba sem férünk be.

Mourinho pedig boldog, hogy egy időre elfeledheti a csütörtöki meccsnapokat.