A Sedin fivérek 1999-es draftolásuk után egész NHL-es pályafutásuk alatt a Vancouver Canucksban szerepeltek. Henrik a 17 idény alatt 1330 mérkőzést játszott, 1070 pontot gyűjtött, amiből 830 a gólpassz, és ebben a három mutatóban klubrekorder.
A 2009–2010-es idényben őt választották a legértékesebb játékosnak, miután megnyerte a pontversenyt. Ikertestvére, Daniel 393 gólt ütött, ezzel ő a Vancouver történetének legeredményesebbje, míg a meccsek (1306), pontok (1041) és asszisztok (648) terén a második helyen áll Henrik mögött.
Volt csapattársuk, a kétszeres olimpiai bajnok kanadai kapus Luongo – a 2011-es Stanley Kupa-döntőt együtt veszítették el – szerepelt még a New York Islanders és a Florida Panthers színeiben. NHL-es pályafutása alatt 489 győzelmet ért el, ez minden idők harmadik legjobb mutatója. Háromszor volt az év kapusa díja szavazáson a legjobb három között.
Alfredsson – aki 1996-ban az év újonca lett a profiligában – 444 góllal, 713 gólpasszal, 1157 ponttal zárta NHL-es karrierjét, 17 szezont játszott az Ottawa Seantorsban és egy egyet a Detroit Red Wingsben.
Sedinék és Alfredsson beválasztásával négyről hétre nőtt a svéd játékosok száma a Hall of Fame-ben. Mindhárman tagjai voltak a 2006-os torinói olimpián aranyérmes válogatottnak.
Az ünnepségen a finn Sallinen nem volt jelen, ő ez első nem észak-amerikai nő, akit beválasztottak a Hírességek Csarnokába. Pályafutása legnagyobb sikerei közé tartozik, hogy 2019-ben vb-ezüstérmes volt, míg kétszer olimpiai harmadik helyezett.
A 2012-ben, 92 éves korában elhunyt Carnegie-t minden idők legtehetségesebb színes bőrű játékosának tartották azok közül, akik nem jutottak el az NHL-es szintre. A kiváló játékos pályafutása során sokszor szembesült rasszizmussal. Ő alapította meg 1955-ben Kanada egyik első hokis iskoláját. Munkásságának elismeréseként 2001-ben beválasztották a Kanadai Sporthírességek Csarnokába, és 2014-ben az Ontariói Hall of Fame-be.
