Menthető elfogultság – Malonyai Péter jegyzete

A klubhonlapon rövid videó harangozza be a Fradi-pólósok idénybeli utolsó megméretését, a Bajnokok Ligája belgrádi nyolcas döntőjét, a kisfilm azzal zárul, hogy a buszra szálló játékosok mosolyogva intenek búcsút Budapestnek.

Márpedig ha egy magyar pólós mosolyog, akkor mi is joggal lehetünk optimisták. Még úgy is, hogy a csapat – meglepetésre – csak harmadik lett a bajnokságban, nem élte túl az OSC elleni elődöntőt.

Nem tisztem kutatni a miértet, de egyrészt az OSC sem akármilyen társaság, másrészt pedig a Fradit irányító Varga Zsolt, mint mindig, most is képes valósan, előremutatóan értékelni a történteket. Az elmúlt esztendő enyhén szólva is zaklatott körülményei nem tették lehetővé a megszokott, szisztematikus munkát, ami persze nem mentség, inkább magyarázat. Például arra, miért kellett nem csupán építkezni, hanem újra- és újraépíteni a csapatot, hogy most, a szezon utolsó nagy erőpróbáján esélye legyen a legtöbbre, a Bajnokok Ligája-győzelemre. Ne feledjük, a Fradi címvédőként száll vízbe, ami persze aligha érdekli az ellenfeleket, a mieinknek viszont önbizalmat adhat, a lelkiek pedig igencsak fontosak, most különösen.

Nem állítom, hogy újra Európa legjobbja lesz az FTC, hogyan is tehetném, viszont biztos vagyok benne. Még úgy is, hogy egyik mérkőzés sem lesz könnyed ujjgyakorlat – hogyan is lehetne egy BL-fináléban?! Ahol – és ez most több szokásos fordulatnál – nincs könnyű ellenfél, ha másért nem, a rangos pólósok európai kalandozásai miatt. Így aztán mai ellenfél, a Marseille sem biztos zsákmány, utána jön a Dubrovnik–Brescia győztese. A Bresciánál érdemes megállni, hiszen az örökbajnoknak kikiáltott Pro Recco előtt lett első Olaszországban, ez talán az esztendő meglepetése a pólókontinensen.

Mindezek mellett persze azt sem lehet elfelejteni, hogy jön az olimpia, s a játékokra a magyar póló úgy készül, hogy megmutassa a világnak, kik vagyunk. Mondhatom úgy is: bizonyítsuk, kik voltunk, elvégre a hagyományaink nem csupán köteleznek, melldöngetésre is okot adnak – még ha nem is illendő az ilyesmi a sportban.

A belgrádi torna, szűkebben egy FTC-siker egyértelműen megerősíthet bennünket szándékunkban, s figyelmeztetheti a világot, hogy jó lesz vigyáznia, jövünk, vagyunk.

Túl optimista vagyok? Miért ne lennék? – hiszen a magyar pólóról van szó.

Ami hungarikum.

Méltó az elfogultságra.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!