Férfi vízi: terített betli – hat góllal kikaptak a mieink az Egyesült Államoktól

ÖSSZEFOGLALÓ

Nem kertelünk, a Varga Zsolt-éra legrosszabb meccsén van túl a magyar férfi vízilabda-válogatott, amely a negyedik világkupa-mérkőzésén hat góllal kapott ki – az amerikaiaktól. Persze láttuk már ezt a csapatot Eb-ezüstöt szerezni, most azonban az derült ki, hogy még törékeny a felépítmény.

Pedig nem kezdődött rosszul a meccs, 1–0-ra és 2–1-re is a mieink vezettek, a második gólt a csapathoz vasárnap csatlakozó Zalánki Gergő lőtte. Az eredetileg a tartalékok közé nevezett balkezesünk felépült a kisebb sérüléséből, ellenben Jansik Szilárd nyakát megrángatták még az első zágrábi találkozón, így aztán Zalánki jött, játszott, csak éppen nem győzött. Speciel a legkevesebb panaszunk rá lehetett, törölt négy gólt, csak hát ezzel sem mentünk sokra.

A hatodik perctől kezdve ugyanis minden félresiklott.

Ritkán látunk olyat, hogy gyakorlatilag egyszerre van mindenkinek rossz napja, nem mennek be a lövések, a passzok kiperdülnek a kezekből, pocsék az emberelőnyös helyzetkihasználás, folyton elcsúszik a védekezés, a kapusok elvétve találkoznak a labdával, de most semmi sem ment – szinte senkinek. A mieinknek nem ízlett a rendkívül agresszív szoros emberfogás, az amerikaiak pedig végig bírták erővel, és szépen fokozatosan elbizonytalanították a magyar játékosokat.

Varga Zsolt próbálkozott mindennel, váltott védekezést, meghúzta a kapuscserét és a visszacserét is, előjött a három balkezessel, de ezen a meccsen egyszerűen nem voltak nyerő lapjai. Az amerikaiak nyilván fellelkesültek, és ahogyan az lenni szokott, már az is bement nekik, amit még ők maguk sem gondoltak komolyan. Max Irving, mondjuk, bitang nagyot játszott, de azért alapesetben nem a Telimar Palermo szélsőjének kellene ötöt lőnie a magyar válogatott ellen...

A félidőre gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés, a 9–3-as állás kifejezetten randán nézett ki az eredményjelzőn. A folytatás sem lett sokkal jobb, a mieink elveszítették a fókuszt, az amerikaiak bezzeg nem, továbbra is elképesztően szorosan védekeztek, abból meg rendre blokkoltak, vagy éppen Adrian Weinberg védte a magyar próbálkozásokat. Az utolsó szakasz előtt még az is benne volt a levegőben, hogy tíz környékére nő a különbség, ugynais mínusz nyolcról fordultunk rá a záró negyedre. Egy fokkal többet mutattak a mieink támadásban, Angyal Dániel kétszer is villant, de a legjobb, amit el tudunk mondani erről a meccsről, hogy a magyar válogatott reménytelen helyzetben is darált, csak éppen az égvilágon semmi sem sikerült neki.

A végén hattal, 15–9-re nyertek az amerikaiak, amit nem teszünk ki az ablakba. Viszont ha már valamikor ki kellett derülnie, hogy azért erre a csapatra még jelentős mennyiségű munka vár – amit egyébként Varga Zsolt az Eb-ezüst után félórával már a spliti öltözőfolyosón hangsúlyozott –, akkor derüljön ki egy közepesen érdekes világkupameccsen, és ne például az olimpiai kvótaszerző fukuokai világbajnokságon.

Egyébként a világkupa szuperdöntőjének elérése szempontjából ez a vereség nem oszt, nem szoroz, a házigazda amerikaiak mindenképpen ott vannak a legjobb nyolc között, tehát ha a mieink kedden 18.30-tól akár csak egyetlen árva góllal is legyőzik a házigazda horvátokat, akkor továbbjutnak.

Ilyen játékkal nyilván esély sem lesz rá, de a csapat megmutathatja, hogy ez a vereség csak egyszeri kisiklás volt.

VÍZILABDA
Férfi világkupa, selejtező, Zágráb

EGYESÜLT ÁLLAMOK–MAGYARORSZÁG 15–9 (4–2, 5–1, 4–2, 2–4)
Zágráb. V: Sztavridisz (görög), Bartels (ausztrál).
EGYESÜLT ÁLLAMOK: WEINBERG – Hooper, Dodd 1, Avakian, CUPIDO 3, Dodd, IRVING 5. Csere: DAUBE 2, Hallock 1, Abramson 1, Woodhead, Vavic 2. Szövetségi kapitány: Dejan Udovicsics
MAGYARORSZÁG: Szakonyi – Manhercz K., Vigvári Vendel, Nagy Ádám, Német T., Pohl 1, Vámos 1. Csere: Fekete G. 1, Molnár E., ZALÁNKI 4, Angyal 2, Burián. Szövetségi kapitány: Varga ZsoltGól – emberelőnyből: 8/4, ill. 12/3. Gól – ötméteresből: 3/2, ill. 3/2. Kipontozódott: Molnár E. (25. p.), Woodhead (29. p.)
MESTERMÉRLEG
Varga Zsolt: – Maga a vereség mindig benne van, amikor kimegyünk a csatamezőre – azaz alakulhat így is egy meccs, ahogy ma alakult. Ez mindig is az én felelősségem, a játékosoknak az a dolguk, hogy játsszanak. Nyilván kevés volt az együtt töltött idő, illetve jeleztem, hogy előfordulhat: egyes csapatok kicsit nehezebben viselhetik azt, hogy a játékosai többsége három-három és fél negyedeket játszik rendszeresen, és nekik egy ilyen sorozat harmadik-negyedik meccse elhozhatja a mélypontot. Ez a mai mérkőzés egyértelműen egy rossz élmény, nem vízilabdáztunk jól, az elejétől kezdve kapkodtunk – miközben az első negyedben azért akadt néhány olyan helyzet, hogyha 3-0-ra vezetünk, akkor is azt mondjuk, ez a reális. Ehelyett ők jöttek ránk, és aztán nagyon elkapták a fonalat, minden pozícióból lőttek gólokat. A mélyére kell nézni a történteknek, és nem a fáradtságra fogni a történteket, meg hogy ők két pihenőnap után játszottak, vagy hogy tényszerűen egyébként szerencsénk sem volt. Ahogy most, az Eb előtt is elmondtam, sok olyan dolog van, amiben le vagyunk maradva, amin dolgozni kell – és ma gyakorlatilag úgy ahogy volt, minden egyszerre mutatkozott meg a lemaradásunkat illetően, az összes hiányosságunk előjött. Amíg én pozícióban vagyok, ezen fogok dolgozni, hogy ezeket a részleteket rendbe tegyük, hogy a magyar vízilabda ne kerülhessen ilyen helyzetbe, egy amerikai csapat nem lőhet ellenünk öt-hat akciógólt, a legmagasabb szinten ez nem férhet bele. Nagyon komoly munka vár ránk, játékosokat kell építeni, én kizárólag ebben hiszek. Ennek a csapatnak ilyen mérkőzésekre van szüksége, akár ilyen helyzetekre is – meccs közben mondtam nekik, ez egy új szituáció, most ebből kell kijönni, el is kezdtünk valamelyest, aztán azonban megint visszazuhantunk. Pályafutásom során egyébként akadtak ilyen mérkőzéseim, edzőként is, és tudom, hogy nagyon sokat lehet ezekből a komoly vereségekből meríteni. Először is, ez generál egy nagyon-nagyon mélyről jövő érzést, hogy ezt többé senki sem akarja átélni, és ezt kell aztán jó irányba fordítani. De ennél is fontosabb, amit folyamatosan hajtogatok: munka, munka, munka, mert rengeteget kell dolgoznunk azon, hogy valóban egyenletes és magas szintű teljesítményt tudjunk nyújtani.