„Elengedhetetlen a precizitás” – Szabó Zoltán a szabályváltozások hatásáról

Látványosabb, pörgősebb, szórakoztatóbb. Sokszor, sok helyen olvashattuk és hallhattuk ezeket a jelzőket, miután a vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség (World Aquatics) 2024 őszén közzétette a vízilabdát érintő jelentős szabályváltozásokat. Akkor még csak sejtésünk lehetett az újítások hatásáról, azóta viszont egy éven belül három nemzetközi tornát rendeztek, így folyamatosan tisztult a kép.

Az egyik legfontosabb változás, hogy a férfiaknál rövidült a pályaméret, ami értelemszerűen befolyásolja a játék dinamikáját. Egyre többet emlegetjük a „zöld szütyőt”, amellyel az edzők a kétes szituációk visszanézését kérhetik. A tavaszi világkupa után is történtek még módosítások: a 30 másodpercről 25-re csökkentett támadóidő 28 másodpercre nőtt, míg az emberelőnyök megjátszására immár 18 másodperc jut. Így volt ez a szingapúri világbajnokságon, majd a belgrádi és a funchali Európa-bajnokságon is.

„Földcsuszamlásról nem tudok beszámolni, de érdekes megfigyelni, hogy a csapatok miként alkalmazkodtak az új szabályokkal járó változásokhoz” – hangsúlyozta Szabó Zoltán. A kísérletezésre szánt időszak a végéhez közeledik, az idei világkupát már a budapesti világbajnokság és a Los Angeles-i olimpia követi, így a Nemzeti Sport állandó szakértőjét és az M4 Sport szakkommentátorát arra kértük, vesse össze a várakozásait a tapasztalataival.

„Azt gondoltam, hogy a klasszikus centerek jelentősége kisebb lesz, mert a minden poszton bevethető játékosoké a jövő. Ehhez képest talán még nagyobb is a szerepük, mint korábban, viszont azt látni kell, hogy nem elég centerezniük, a jó erőnlét mellett a dinamikára, sebességre is szükségük van” – emelte ki Szabó Zoltán. Elmondása szerint általános jelenség a nemzetközi mezőnyben, hogy a centerek alkalmazkodtak az újításokhoz, a tapasztalt klasszisok sokadvirágzásukat élik.

„Felértékelődött, hogy a center mindig gyorsan elfoglalja azt a pozíciót, amely az egész támadás karakterét meghatározza, mert így a többi játékos is veszélyessé válik – mondta a BEK-győztes vízilabdázó. – A hat a hat elleni játéknál nagyon fontos, hogy milyen távolságból és szögből próbálkozhatnak a csapatok, míg emberelőnyben minimálisra csökkent a hibalehetőség. Elengedhetetlen a precizitás, mert a rövidebb támadóidő miatt egy rossz passz is azt eredményezheti, hogy a kukába megy az adott fór.”

Szabó Zoltán szerint a magyar férfiválogatott nagy erőssége, hogy továbbra is kifejezetten gyors az átmenetekben, pedig sokkal intenzívebbé vált a játék. Kevesebb a tér az előnyszerzésre, a jobban úszó játékosnak rövidebb távon kell kamatoztatnia a sebességét. Persze nemcsak a mieink találták meg azokat az elemeket, amelyekből előnyt kovácsolhatnak, a szerbek és a montenegróiak például a rögzített szituációkban erősek, ennek megfelelően játsszák meg a fórjaikat.

„Húsz-huszonöt százalékkal több lövést adnak le a csapatok, ezért kimondottan fontos a stabil kapusteljesítmény. Erre a posztra különösen érvényes, hogy megnőtt az igény a rotációra, egyre ritkább, hogy ugyanaz a kapus védi végig az adott mérkőzést. Eddig többnyire akkor cseréltek az edzők, ha égett a ház, de az új szabályok hatására sokkal nagyobb a mentális és a fizikai terhelés. Régen arról beszéltünk, hogy akkor lehet meccset nyerni, ha tíz gól alatt tartjuk az ellenfelet – manapság ez már bravúrnak számít, olykor húsz-huszonöt védés sem elég hozzá.”

Két évvel ezelőtt még a régi szabályok szerint rendezték meg az Európa-bajnokságot. A férfiaknál mérkőzésenként átlagban több mint négy góllal több született az idén Belgrádban, mint a 2024-es tornán, a magyar válogatott akkor hat meccsen 58, ezúttal nyolc találkozón 112 gólt szerzett (14 gólos átlag). Ha a gólzáporos győzelmek kiszűrésével csak a legjobb hét csapat, vagyis Szerbia, Magyarország, Spanyolország, Görögország, Olaszország, Horvátország és Montenegró egymás elleni mérkőzéseit vizsgáljuk, szintén megfigyelhető a változás, 20-ról 24 gólra nőtt az átlagos termés.

„Hiába gyönyörű a ház tetőtere, ha az alagsor roskadozik, vagyis az önbizalmat és a stabilitást továbbra is a jó védekezés adja meg. Nem is lehet úgy hozzáállni a meccsekhez, hogy csak túl akarjuk lőni a riválist – hangsúlyozta Szabó Zoltán. Férfiválogatottunk a 2024-es és az idei Eb-n egyaránt átlagban 10 gólt kapott, vagyis a hátsó alakzat az új szabályrendszerben is megbízhatóan működik.

Szakértőnk rámutatott, hogy a női mezőnyben korántsem következik a több gól a több támadásból. A 2024-es Európa-bajnoksághoz képest ugyan 23-ról 25 gólra nőtt az átlag, de ha csak a magyar, a holland, a görög, az olasz és a spanyol válogatott egymás elleni rangadóit vesszük alapul, csökkenést figyelhetünk meg (20-ról 18 gólra). A statisztika azt jelzi, hogy a mieink tovább szigorítottak a védekezésükön, a hatgólos átlag természetesen a kapusaink teljesítményét is dicséri.

S hogy elérte-e a célját a változtatás?

„Attól függ, ki mire kíváncsi – vágta rá Szabó Zoltán. – Az amerikai fociban is sokan örülnek, ha a kedvenc csapatuk három nullára nyer, míg másokat csak a touchdownok érdekelnek...”