Ugrás az ismeretlenbe – Lakner Gábor jegyzete

Ritkán fordul elő, hogy úgy vágunk neki bármilyen vízilabdás világversenynek, hogy igazából nem tudjuk, mire számítsunk, most mégis ez a helyzet. Ha már a férfiválogatottnak megvan az olimpiai kvótája, Varga Zsolt szövetségi kapitány nagyon helyesen úgy döntött, hogy a januári Európa-bajnokságon lehetőséget ad a fiataloknak, és a teljes csapattal a februári világbajnokságnak vág neki.

A döntésével nem lehet vitatkozni, elvégre kinek hiányzik, hogy a kulcsjátékosokat csapágyasra játszassa hónapokkal Párizs előtt? Ráadásul mindenkiről pontos képet kaphat, aki számításba jöhet az olimpiai együttes kijelölésekor. A várakozást kicsit illik lejjebb csavarni, de azért a fiatalos lendület és a tétnélküliség sem lebecsülendő faktor.

A nőknek még nincs kvótájuk, viszont van új szövetségi kapitánypárosuk, Mihók Attila és Cseh Sándor kettőse most mutatkozik be világversenyen. Az új seprűk seprési képességeiről először kapunk pontos képet, ráadásul a szakmai stáb mellett a keret is három helyen megváltozott a tavalyi világbajnoksághoz képest. Mivel a csapat a párizsi repülőjegyért küzd, szó sem lehetett tartalékolásról, aztán kilenc nap múlva kiderül, hogy a dohai vb-n szóba jöhet-e a pihentetés, vagy ismét teljes erőből kell nekimenni a világversenynek.

Bizonyos dolgokat azonban tudunk, ezek a kapitányok karakteréből fakadnak. Varga Zsolt mindenkori együttese a stabil védekezésre, a sok mozgásra, a fegyelmezettségre és az erőnlétére építi a játékát, félni pedig nem szokott senkitől. Mihók Attila annyi erőn felüli csodát tett már a Dunaújvárossal, hogy felszabadíthatja az olykor begörcsölő játékosokat, a gyorsaságra és fizikumra építő vízilabda borítékolható. Cseh Sándor ugyan még nem dolgozott nőkkel, de a Szolnokkal például évekkel ezelőtt is arra törekedett, hogy az ő csapata legyen a legsebesebb. További közös pont a kapitányokban, hogy nem szeretik a mellébeszélést, ha jól mennek a dolgok, ha nem, biztosan őszinte és reális reakciók várhatók tőlük.

Bár a csütörtökön kezdődő férfi és a pénteken rajtoló női Eb is jókora ugrás lesz az ismeretlenbe, mégis benne van a levegőben, hogy jó két hétnek nézünk elébe – én például már kifejezetten várom a kezdést.

Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!