Női vízilabda: Vályi Vanda minden sorozatban felérne a csúcsra a Padovával
– Ritka gólszegény mérkőzést játszottak szombaton a Cataniával, a 4–4-es döntetlennek köszönhetően megőrizték második helyüket az olasz bajnokságban. Milyen volt a rangadó a vízben?
– Fizikailag nagyon kemény, időnként durva meccs volt, de végig bírtuk erővel – mondta lapunknak a Plebiscito Padova magyar válogatott vízilabdázója, Vályi Vanda. – Mindkét csapat jól védekezett, sok volt a labdaszerzés és a blokk, támadásban viszont pontatlanok voltunk, amihez az is hozzájárult, hogy a kevés gól miatt nehezebb volt cserélni. Örültünk a döntetlennek, mert így várhatóan legalább a második helyen zárjuk az alapszakaszt, és ha pontokat veszít, még a listavezető Romát is megelőzhetjük.
– Tavaly nyáron igazolt Padovába, pályafutása során először állt légiósnak. Azt kapta, amire számított?
– Teljes mértékben. Nagyon élvezem a légióséletet, a csapattársaim hamar befogadtak, összetartó közösség alakult ki. Elképesztően lazák és vidámak az olaszok, nehezen alkalmazkodnak a szabályokhoz, a hozzáállásuk viszont példaértékű, nagy szívvel, kreatívan játszanak. A magyar élcsapatokhoz hasonlóan nekünk is napi három edzésünk van, ugyanakkor a háttér kevésbé professzionális, a bajnokságban pedig kevesebb az éles mérkőzés, mert a három legjobb csapat és a többi együttes között mély a szakadék.
– Könnyen tudott azonosulni az olaszok játékstílusával, vagy kellett idő ahhoz, hogy felvegye a ritmust?
– Gyorsan megkedveltem az itteni rendszert, mert teret hagynak az önmegvalósításnak, ezáltal én is jobban élvezem a játékot. Légiósként másképpen állnak hozzám, mint az olasz játékosokhoz, az edzők és a vezetőség tagjai is éreztetik velem, hogy nagyon bíznak bennem, amit igyekszem a teljesítményemmel meghálálni. Élsportolóként az év minden napján tennem kell valamit a fejlődésem érdekében, a konditeremben rendszeresen végzek pluszmunkát, az elmúlt időszakban pedig jobbkezesként a rosszkéz-oldalról is sokat gyakoroltam a lövéseket, igyekeztem elsajátítani új technikai elemeket.
– Egymást érik a mérkőzések: a bajnokság mellett az Olasz Kupában és az Eurokupában is versenyben van a Padova. Mit céloztak meg az idényben?
– Minden sorozatban szeretnénk felérni a csúcsra, és egyelőre jól haladunk, de a java még csak ezután következik. Bízom benne, hogy a befektetett munka idővel kupákban, érmekben is megmutatkozik, viszont nem szaladnék ennyire előre. Egyelőre az Eurokupa-elődöntő szombati első mérkőzésére koncentrálunk.
– Amelyen éppen korábbi csapata, a Ferencváros lesz az ellenfelük…
– Ha valaki tavaly nyáron azt mondja nekem, hogy első olaszországi idényemben hatszor játszom a korábbi csapataim ellen, bizonyára jót nevetek… Két felkészülési mérkőzésen és a Bajnokok Ligájában már találkoztunk a Dunaújvárossal, szintén a BL-ben a Fradival is, most pedig az Eurokupában két mérkőzésből álló párharcot játszunk ellene. Biztos vagyok benne, hogy Isten keze van a dologban, mert annyira szürreális a helyzet. De a vízben nincsenek érzelmek, mindkét csapat döntőbe akar jutni! Ugyanúgy készülünk a meccsre, mint bármelyik másik rangadóra, szeretnénk kihozni magunkból, amire képesek vagyunk, és lelassítani a Fradi játékát.
– Az olimpiai kvótaszerzés szempontjából fontos időszak előtt áll a válogatott. Hogy látja a jövőjét, hosszú távra tervez légiósként?
– Sokan feltették már ezt a kérdést az elmúlt időszakban, az edzőmmel és a szövetségi kapitánnyal is egyeztettem, de még nem döntöttem. Egy éven belül négy világverseny vár ránk, ami hatalmas igénybevételt jelent, és nem tagadom, megfordult a fejemben, hogy az olimpia miatt célszerű lenne a következő idényben ismét a magyar bajnokságban játszani. Otthon és külföldön is vannak lehetőségeim, ám egyelőre nem agyalok a jövőmön, inkább az előttem álló feladatokra összpontosítok.
