Női vízi: Három éve vágytunk egy ilyen bravúrra – Varga Viktória

– Az idény eddigi legnagyobb meglepetését szerezték a Dunaújváros elleni döntetlennel. Hittek benne, hogy lehet keresnivalójuk a legutóbbi idény ezüstérmese ellen?
– Őszintén? Egyáltalán nem – válaszolta Varga Viktória, a Valdor-Szentes 25 éves játékosa, aki két góllal járult hozzá csapata újvárosi pontszerzéséhez (9–9). – Az esélytelenek nyugalmával utaztunk Dunaújvárosba, szerettünk volna jó meccset játszani – ez lett belőle. Az edzőnk, Matajsz Márk mindig azt kéri, hogy ne foglalkozzunk az eredménnyel, ezúttal is csak tettük a dolgunkat, de amikor egy perccel a vége előtt egy góllal vezettünk, felcsillant a remény, hogy ponttal távozhatunk.

– Akár mindhármat elvihették volna, de Garda Krisztina az újvárosiak utolsó támadásából egyenlített. Maradt hiányérzetük?
– Sajnáltuk, hogy így alakult a végjáték, már csak azért is, mert megbeszéltük, hogy külön figyelünk Garda Krisztára, mégis ő szerezte a gólt. A kapusunk, Füsti-Molnár Janka ráadásul bele is ért a lövésbe, úgyhogy kicsit azért bosszankodtunk, de a hazaúton már nagyon örültünk, hiszen három éve vágytunk egy ilyen bravúrra. Igazából még nem fogtuk fel, hogy mit vittünk véghez szombaton, a pontszerzés értékét ugyanakkor tovább növeli, hogy rengeteg hiányzónk volt, mindössze három mezőnycserével játszottunk.

– Két hónappal ezelőtt hazai medencében tizenhárom gólos vereséget szenvedtek a Dunaújvárostól. Mi változott azóta?
– Sok minden, de talán a legfontosabb, hogy két orosz légiósunk is beilleszkedett a csapatba, egyre otthonosabban érzik magukat Szentesen. A csapat magja három-négy éve együtt van, ezért már félszavakból is megértjük egymást, a tehetséges fiatal játékosok pedig rengeteget fejlődtek, végre hisznek magukban. Nem kezdtük jól az idényt, a BVSC-től elszenvedett hazai vereség különösen fájt, de idegenben sikerült visszavágnunk, ami nagy lökést adott a folytatásra.

– Az elmúlt években stabil középcsapat volt a Szentes. A jövőben merészebb célokat is kitűznek maguk elé?
– Itt az ideje, hogy merjünk nagyot álmodni! Ha a hozzáállásunk nem változik, a hiányzók is visszatérnek, akkor idővel a legjobb négy közé jutást is megcélozhatjuk. Ugyanakkor két lábbal a földön kell maradnunk, mert bár kihasználtuk a Bajnokok Ligájában is szereplő Dunaújváros fásultságát, ez nem jelenti azt, hogy az élmezőnyhöz tartozunk. Fontos rangadók várnak ránk, amelyeket mindenképpen meg kell nyernünk, különben semmit nem ér az újvárosi pontszerzés.

– Kétezertizenkilencben igazolt a BVSC-től jelenlegi csapatához, amelyben hamar meghatározó játékossá vált. Milyen az élet Szentesen?
– Nagyon jól érzem magam, és bár eleinte féltem attól, hogy Budapesthez képest unalmas lesz a kisvárosi élet, egyáltalán nem hiányzik a nyüzsgés. Amikor Szentesre igazoltam, a csapatban és a városban sem ismertek, ehhez képest most már a boltban is előre köszönnek, sokan követik és szeretik a vízilabdát. A város egyetlen élvonalbeli klubjaként büszkék ránk a helyiek, ami motivál minket a hétköznapokban.