Az év magyar vízilabdázója csak a kapuban nem érzi magát otthon

Szinte magától értetődő volt, hogy Jansik Szilárdot választották meg idehaza az év vízilabdázójának, hiszen egészen elképesztő teljesítményt nyújtott. Vezére volt a bajnoki címet, kupagyőzelmet és BL-bronzot jegyző FTC-Telekomnak, továbbá csapatkapitányként Európa-bajnoki ezüstéremig vezette az alaposan megfiatalított válogatottat – nem mellesleg annak a tornának ő lett a legjobb játékosa, teljesen megérdemelten.

„Eddig elkerültek az egyéni elismerések, de mivel csapatsportot űzök, nem is bántam annyira, mert mindig az az elsődleges, hogy nyerjünk, és ez sokszor megadatott – mondta Jansik Szilárd. – Bízom benne, hogy képes leszek stabilizálni ezt a teljesítményt, ami nehéz feladat, mert ez az év tényleg kiemelkedően sikerült nekem. A jó sportember két ismérve, hogy mindig fel tud állni és képes állandósítani a formáját, ezen leszek én is. Nem csináltam semmit másként, ugyanúgy ettem, aludtam, éltem az életemet, egyszerűen jól jött ki a lépés. Volt már ilyen a válogatottban és a Fradival például a Bajnokok Ligájában is, de nem tudom a titkot. Persze rengeteg munka van mögötte, 2014 óta dolgozom Varga Zsolttal, akkor még csak álom volt ez az eredménysor, és sokszor úgy tűnt, álom is marad.”

Jansik ezzel a korábbi sérülésére célzott, hat évvel ezelőtt ugyanis nyaki porckorongsérvvel diagnosztizálták. Akkor azt sem lehetett tudni, hogy folytathatja-e a vízilabdázást – szerencsére folytathatta. Azóta folyamatosan fejlődik, és aki igazán ismeri, úgy véli, még mindig nem érte el a maximumot.

Persze azért a spliti Európa-bajnokságon elég közel került hozzá.

Horvátországban talán magát is meglepte a csapat – nemcsak az eredménnyel, hanem a mutatott játékkal is. A hazai rendezésű világbajnokság hetedik helye mindenkinek nagy csalódást jelentett, ráadásul kapitányváltás lett a következménye, Märcz Tamás helyett Varga Zsolt ült le a válogatott kispadjára, aki a Ferencvárosban is irányítja Jansik Szilárdot. Az új kapitány fiatalított, nem is kicsit, és istenigazából senki sem tudta, mi sül ki majd ebből. Nos, valami egészen emlékezetes és egyben reménykeltő két hét lett a vége.

„Nem titok, hogy óriási csalódás után vágtunk neki az Európa-bajnokságnak, a rosszul sikerült világbajnokság után kicserélődött a teljes szakmai stáb és a fél csapat  – mondta a 28 éves pólós, akinek új szerepkörbe kellett beletanulnia. – Amikor megláttam a keretet, úgy gondoltam, hogy Varga Zsolt három-négy játékosban gondolkodhat csapatkapitányként, nagyon örültem neki, hogy végül engem választott. Szerintem helytálltam ebben a szerepkörben is, ugyanakkor azt is tudom magamról, hogy fejlődnöm kell benne. Azt próbáltam alkalmazni, amit a nálam rutinosabb, idősebb és nagyobb bajnokoktól láttam, ez hellyel-közzel sikerült is. Ugyanakkor az élet folyamatos fejlődés, szeretnék ebben is egyre jobb lenni, és nyilván más szituáció lesz a jövőben, amikor idősebb játékosok is visszatérnek a válogatottba.”

Jansik Szilárd pedig egy ufó – összegzett a spliti Eb negyeddöntője után lapunk állandó szakértője, Szabó Zoltán, amikor az említett éppen öt gólt lőtt a montenegróiaknak. Betalált átlövésből, ejtésből és ziccerből, hátul bekkelt és blokkolt, és újfent bebizonyította, hogy szinte minden pozícióban kiemelkedő teljesítményre képes. Azért csak szinte, mert saját bevallása szerint a kapuban nem olyan jó...

„Nagyon élvezem, hogy szinte minden poszton felbukkanhatok, nincs olyan hét, hogy az edzéseken ne fordulnék meg minden pozícióban  – fogalmazott a modern vízilabdázó megtestesítője. – Néha még a kapuba is beállok, de azért ott nem tudok jó teljesítményt nyújtani – attól mentsen meg minket az ég, hogy egyszer élesben is be kelljen úsznom, mert akkor valószínűleg nem győztesen hagyjuk el a medencét... Nagyon szeretek centerezni, ezt mindenképpen kiemelném, még ha egyre jobban is figyelnek rám az ellenfelek. Szeretem az egy egy elleni játékot, ám ugyanúgy boldoggá tesz a jó védekezés is. Örülök, hogy több poszton is jó teljesítményt tudok nyújtani, de tisztában vagyok vele, hogy vannak hiányosságaim, van miben fejlődnöm.”

Az Európa-bajnokság legjobbjának járó díjat átvéve egyébként nem volt valami vidám a magyar válogatott csapatkapitánya. A horvátok ellen egyetlen góllal, 10–9-re elbukott döntő után a vegyes zónában sem nagy örömmel szorongatta a meglehetősen nehéz, nonfiguratív műalkotást, az arany elvesztése felett érzett szomorúsága erősebb volt, mint az egyéni elismerés miatt érzett elégedettsége.

„Tényleg meglehetősen fancsali arccal vettem át a díjat – ha ismét megnézem a képeket, amelyek a pódiumon örökítettek meg, szinte úgy néz ki, mintha nem is örülnék neki. Pedig óriási elismerés, de az elveszített döntő után nehéz lett volna jó képet vágni hozzá. Bevallom, elcseréltem volna az Eb-győzelemre, de egy-két hétre rá már értékelni tudtam az elismerést  – összegzett Jansik. – Elképesztő mezőnyhöz sikerült csatlakoznom, nagyszerű játékosok voltak előttem MVP-k. Így utólag már örülök neki, ahogyan annak is, hogy idehaza én lettem az év játékosa. Kimagasló esztendő volt, de ahogy említettem, próbálok még jobb lenni. A célunk, hogy a párizsi olimpiára olyan csapat utazzon el, amelyikről ne csak mondják, hanem mutassa is meg, hogy esélyes az aranyéremre.”

Az évzárás egyébként méltó volt az egész évhez, hiszen Jansik az FTC-Telekommal megnyerte a Magyar Kupát – sorozatban ötödször. A csúcsot egyébként a „néhai” Újpest tartja egymás után megnyert hat trófeával, jövőre akár a csúcsbeállítás is megtörténhet.

„Kardinális kérdés decemberben, hogy miként sikerülnek az utolsó BL-mecsek és a Magyar Kupa négyes döntője – hála istennek, tavaly és idén sem lehetett panaszunk – mondta a mind az öt ferencvárosi kupagyőzelemből részt vállaló játékos. – Annak külön örülök, hogy nagy erőt mutattunk, többször is két-három gólos hátrányból tudtunk visszakapaszkodni, és az utolsó negyedben robbantani. Hiába vezet az ellenfél, nem adjuk fel, és tudjuk, hogy elképesztően jó az edzettségi állapotunk, nem véletlenül töltünk annyi időt a medencében... Mindig meg tudunk újulni, erre építhetünk a következő évben is.”

A következő év egyébként válogatott összetartással indul, méghozzá rögtön január elsején. Sokat tehát nem pihenhetnek a játékosok, de aki olimpiát akar nyerni Párizsban, annak eszébe sem jut a hosszas kihagyás.

„Valóban válogatott edzésekkel kezdjük az évet, de a két ünnep közötti időszakot megkaptuk pihenőnek – tekintette előre Jansik. – Lesz nyolc-tíz napunk kikapcsolódni, bízom benne, hogy fel tudok töltődni, mert szeretném, ha a következő évem hasonlóan jó lenne, mint az idei volt – vagy még jobb! Ritkábban látom a családomat, most több időt tudok velük tölteni, és a barátaimat is meg tudom látogatni, akik szanaszét vannak szóródva az országban. Család, barátok, pihenés – nekem ilyen lesz az ünnepi időszak.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 24-i lapszámában jelent meg.)