Női vízi Eb: Bíró Attila együttesének nem sikerült ismét felpörögnie

Maga a szövetségi kapitány is érdeklődve várta, mire lesz képes a női vízilabda-válogatott az Európa-bajnokságon csapatkapitánya, vezére és vitathatatlanul legjobb játékosa, Keszthelyi-Nagy Rita nélkül.

Aki nem tudná, a 8-as számú sapka állandó birtokosa előre tervezett pihenőt kapott, hogy a párizsi olimpiáig vezető meglehetősen meredek úton feltöltődve vezesse a társaságot – 2009 után először nem csillogtatta meg páratlan képességeit világversenyen. Bíró Attila tehát fiatalított, majd miután Rybanska Natasa megsérült, még annál is fiatalabb együttest vitt ki Splitbe, mint tervezte.

Ahol aztán kiderült, hogy a csapatot nem sikerült két hónapon belül másodszor is felpörgetni, a mieink meg sem tudták közelíteni azt a teljesítményüket, amellyel júliusban világbajnoki ezüstérmet nyertek. Ilyen feladattal sem Bíró Attila, sem más nem szembesült eddig, és talán nem véletlen, hogy az Eb-döntőben a világbajnoki ötödik verte meg a világbajnoki hetediket. A kapitány dolgát egyébként az is alaposan megnehezítette, hogy a torna előtt több játékosa is megbetegedett, ennek utóhatását még a kontinensviadal elején is érezték a pólósok, de rá jellemző módon ezzel egyáltalán nem takarózott az immár mesteredzői titulust viselő szakember.

Ha a szikár tényeket nézzük, a magyar válogatott mindhárom valamirevaló mérkőzésén kikapott az Eb-n, a csoportban huszonnégy órán belül elveszített két rangadó egyenes következménye lett, hogy a negyeddöntőben a kellemes pancsolás helyett ki-ki meccset kellett játszani a spanyolokkal, és ugyancsak alulmaradtak a mieink. Nyilván a spanyolok elleni vereség benne van a pakliban, ám ha csak a görögök ellen az utolsó két és fél percben, kétgólos előnyről elbukott meccset megfogja a mentálisan nem friss, tudása nagyjából hatvan százalékát kijátszó társaság, az ötödik helyért legyőzött Izrael jött volna a negyeddöntőben…

És akkor legfeljebb a játék miatt kesergünk, a helyezés miatt aligha, bár ahogy Bíró Attila mondta, ha ötévente egyszer nem jut négy közé a csapata világversenyen, akkor azt azért aláírja. Egyébként az alacsonyabban rangsorolt válogatottakat a csoportban és a helyosztókon is megvertük, ez tiszta sor, ám ez legfeljebb arra volt elég, hogy a játékosok emelt fővel távozzanak Splitből. Az ötödik helyezés egyébként tényleg a minimum, ennél hátrébb Eb-n sosem végzett a magyar női válogatott.

Bíró Attila két kérdésre keresett választ, és egyikre sem olyan felelet érkezett, mint amilyet szeretett volna. Az érdekelte, hogy a fiatalok hol tartanak a nemzetközi szinthez mérve, valamint az, hogy Keszthelyi-Nagy Rita távollétében kik képesek vezérszerepet betölteni. Nos, a fiataloknak voltak villanásai és biztató momentumai, de még rengeteget kell fejlődniük és nem utolsósorban erősödniük. Ami pedig a vezérszerepet illeti, igazából a rangadókon láttunk egy-egy jó egyéni teljesítményt – leszámítva a hollandok elleni terített betlit –, azonban markáns, kiegyensúlyozott játékot senki sem nyújtott, azzal együtt, hogy Gurisatti Gréta gólkirálynő lett.

Nagy gond persze nincs, az év fő versenye a vb volt, az ott megnyert ezüst­érmet pedig nem homályosítja el – a mi szintünkön – gyengébb Eb-szereplés. Tanulságos két és fél héten van túl a kapitány és az összes játékos, a tanulságokat egészen biztosan mindenki levonja.

MINIINTERJÚ LEIMETER DÓRÁVAL, A MAGYAR VÁLOGATOTT BALKEZESÉVEL

– Mennyire tudták magukat felpörgetni az ötödik helyért játszott mérkőzésre?
– Azt beszéltük meg a lányokkal, hogy jó érzésekkel szeretnénk távozni az Európa-bajnokságról, és így is történt. Célunk volt, hogy ne kapjunk négynél több gólt, ez nem sikerült, és mivel minden további kapott gól egy kilométer úszást jelentett, három kilométernél állt meg a számláló. Összességében pozitív volt a kép, az utolsó meccsen végre úgy tudtunk játszani, ahogyan egyébként képesek vagyunk rá.

– Mit tudnak magukkal vinni a tornáról?
– Elsősorban azt, hogy mindenkitől többre van szükség. Nem is feltétlenül egyénileg – bár az nagyon jó, ha minden meccsen van kiemelkedő egyéni teljesítmény –, hanem csapatként össze kell állnunk és egymást támogatva vízilabdázni. Biztosan lesznek még konklúziók, de hosszú volt a nyár, és mindenkiben le kell ülepednie még a történteknek. Kisebb hullámzás engedhető meg a mérkőzéseken belül, és csökkenteni kell az eladott labdák számát. Többismeretlenes az egyenlet, de megoldjuk ezt is, és a világliga nyolcas döntőjében már erősebb és összeszedettebb csapatot láthat mindenki.

– Előfordul majd, hogy ugyanúgy két világversenyen kell helytállni, mint az idén. Segíthetnek a mostani tapasztalatok?
– Mindenképpen! A szakmai stáb tudja majd, hogy min kell változtatni. Fontos lesz, hogy a második világversenyre még jobban felkészüljünk mentálisan, mert fizikailag nem volt problémánk. Elkezdtük beépíteni az új játékosokat, láttuk, hol vannak még hibák. Tanulságos volt az Európa-bajnokság – nyilván jobb lett volna úgy levonni a konzekvenciákat, hogy közben azért a legjobb négy között vagyunk. Nincs okunk a szégyenkezésre, az összes meccsen mindent megtettünk, ez most ennyire volt elég. Erősebben térünk vissza!