Mindez videónkból kiderül, annyi biztos, hogy az irányítást nem adná ki a kezéből – ez már óvódás korában is jellemző volt rá. Világbajnoki ezüstérmes, olimpiai és Eb-bronzérmes vízilabdázónk azt mondja, más sportágban nem ért volna el ilyen sikereket. Az pedig, hogy végül vízilabdázó lett, az édesanyján is múlott. Persze voltak olyan pillanatok az életében, amikor szíve szerint hátat fordított volna az élsportnak, ettől viszont édesapja egy egyszerű mondattal mindig visszatántorította.
És milyen jó, hogy végül mindig alábbhagyott a lázadása, hiszen mostanra alapembere lett a magyar női vízilabda-válogatottnak, amellyel néhány hete – ahogy fogalmazott – fehéraranyat nyert a budapesti vizes vb-n.
„Eddig világversenyen még nem tudtunk elődöntőt nyerni, mert mindig a negyeddöntőt éltük meg akkora extázisnak, hogy lelkileg elfogytunk a következő mérkőzésre. Most viszont még jobban fel tudtuk magunkat szívni, és megtettük az első lépcsőfokot a célig, a párizsi olimpiáig, hogy ott is döntőt tudjunk játszani. A döntőben hat-hétezer ember előtt játszhattunk, ezt nem nagyon élte át még senki, pláne női vízilabdázónként. A győzelemhez még valami hiányzott, de abszolút jó, hogy ott vagyunk az amerikaiak nyakán, erre lehet építeni. Ez nekünk egy megnyert ezüst, valaki azt mondta, fehérarany, és ezzel egyet is értek. Nem szabad telhetetlennek lenni.”
Elárulta, a vb után néhány csapattársával Londonban kapcsolódott ki, no de a hétköznapokban vajon mi az, amivel feltölti az energiaraktárait? Ezt is megtudhatják videónkból, ha pedig még többet szeretne megtudni Leimeter Dóráról, keresse a pénteki Nemzeti Sport Sportkrém mellékletét.
Vízilabda-vk: nehéz csoportban a válogatottjaink
