Fagyszünet – Malonyai Péter jegyzete

Nyilván nem vagyok egyedül, aki nem tudja elképzelni a magyar vízilabda-válogatottat a tokiói olimpián Varga Dénes nélkül, nagyobb gond, hogy a világ legjobb pólósa mintha hajlana a távollétre.

Egy térdszalagszakadás nem vicc, s nem csupán a gyógyulás igényel teljes törődést és szaktudást, ahhoz is idő, energia, elszántság kell, hogy a sportoló testben és lélekben a régi, megszokott erejével jusson el odáig, hogy megfeleljen – nem utolsósorban – saját magának.

Főként ha olimpiai, világ- és Európa-bajnok, a földkerekség legjobbja. S nem mellesleg a csapat kapitánya.

A csapaté – ismétlem, nem véletlenül, mert Varga Dénes éppen annak jegyében szenvedett sérülést, hogy a válogatottban a vízen túl is igyekeznek megteremteni az összhangot, az együtt gondolkodást. Csapatépítő tréningnek hívják ugyebár az ilyesmit, esetünkben is, amelynek keretében paintballozás közben jött a baj. Nem mellékes, hogy a klasszisnak nemigen fűlött a foga hozzá, ám kapitányként úgy érezte, nem mondhat nemet, nem szülne jó vért.

Az viszont már méltatlan a magyar pólóhoz, ahogy tálalták az ügyet. Egyrészt tíz nap telt el, amire megtisztelték a nyilvánosságot a tényekkel, színre lépésükhöz kellett, hogy Varga Dénes a válogatott honlapjának őszintén beszéljen a történtekről, s nem utolsósorban az érzéseiről. Szavai nem voltak következmény nélküliek – a honlapra nézve. Az FTC fél év szilenciumra ítélte a fórumot, mert nem kért engedélyt a beszélgetés közlésére, miközben szigorú szabály van rá.

Lelkük, pontosabban kommunikációs hatalmuk rajta, miközben van fontosabb oldala is az esetnek: Varga Dénes az interjúban arról beszél, nem látja, hogy létezne a „szándék”, meglennének a „lehetőségek” a „vízilabda közegében” ahhoz, hogy – és most már szó szerint idézem – „az én gyógyulásom, regenerálódásom intenzív legyen”.

Hogy pontosan mire gondol, nem tudom, találgatni nem akarok, a pletykák nem érdekelnek, maradjunk abban, hogy – szomorú.

Az pedig már groteszk, Örkény-drámába illő, hogy a csapat csapatépítő tréningen veszíti el a kapitányát. A legjobb kiesése aligha segíti az összekovácsolódást. Sőt.

Csak az építkezésekre általánosan érvényes tapasztalatban bízhatunk: hiába a megszokottnál hidegebb tél, hiába kell fagyszünet miatt félbehagyni a munkát, egyszer csak eljön a tavasz, s minden a helyére kerül.

Persze csak akkor, ha hozzáértő a kárenyhítés.