Märcz Tamás: Az egész ország büszke lehet a fiúkra

FOTÓ: SZABÓ MIKLÓSFOTÓ: SZABÓ MIKLÓS
Vágólapra másolva!
2017.07.31. 15:29
Nem az a fontos, kinek van jobb csapata, hanem az, ki tud jobban elkezdeni egy döntőt – ezt mondta játékosainak Märcz Tamás, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya a Horvátország elleni döntő előtt. Igaza lett, de a vereség ellenére fantasztikus emlékként gondol majd vissza a budapesti vizes vb-re.

– Eltelt némi idő a döntő óta. Más érzések vannak már önben, vagy még mindig a fájdalom a legerősebb?
– Amíg tartott, az utolsó pillanatig azon voltam, hogy valahogy visszahozzuk a meccset. Aztán amikor lefújták, csalódottság lett rajtam úrrá, a kamera előtt el is érzékenyültem, el is törött a mécses, mert annyira szerettem volna ezt a győzelmet. Így voltak ezzel a fiúk is. Fantasztikus emlék lesz a budapesti világbajnokság, még ha természetesen benne lesz az is, hogy az ezüstből lehetett volna arany is, hiszen csak egy lépés választott el minket tőle. Mégis azt mondom, hosszú út volt, hogy eddig eljutottunk, s ennek tükrében kell nézni az egészet.– Eltelt némi idő a döntő óta. Más érzések vannak már önben, vagy még mindig a fájdalom a legerősebb?
– Amíg tartott, az utolsó pillanatig azon voltam, hogy valahogy visszahozzuk a meccset. Aztán amikor lefújták, csalódottság lett rajtam úrrá, a kamera előtt el is érzékenyültem, el is törött a mécses, mert annyira szerettem volna ezt a győzelmet. Így voltak ezzel a fiúk is. Fantasztikus emlék lesz a budapesti világbajnokság, még ha természetesen benne lesz az is, hogy az ezüstből lehetett volna arany is, hiszen csak egy lépés választott el minket tőle. Mégis azt mondom, hosszú út volt, hogy eddig eljutottunk, s ennek tükrében kell nézni az egészet.

– Azért ebben kevesen hittek januárban, de talán még a világbajnokság előtt sem túl sokan.
– Tudom, hogy voltak támogatóink, és akadtak hitetlenek is. Én bíztam magamban és azokban a játékosokban, akikkel dolgoztam, s hittem, hogy nincs legyőzhetetlen csapat, nyerhetünk bárki ellen. Sajnos a döntőt az elején rontottuk el.

– Miért és mi történt az első negyedben? Görcsös volt a csapat?
– Nem hiszem, hogy görcs lett volna.

– Olyan események történtek, apró egyéni hibák, amelyek korábban nem voltak jellemzők a játékunkra.
– Vegyük például Sandro Sukno első gólját. Ott azért a világ legjobb játékosa indult be tökéletes ütemben, két méter öt centis ember, lehet, hogy ha más van ott, el sem kapja a labdát. Nem jó ilyennel kezdeni, és utána még bepottyant egy-két gól. Válaszolni kellett volna. Szükség lett volna a határozottságra emberelőnyben, bár szerencsénk sem volt, hogy behúzzuk az első fórok közül az egyiket. Akkor felzárkóztunk volna, ehelyett beleszaladtunk egy hengerbe, amiből ugyan óriási elánnal és kicsit agresszívabb játékkal felálltunk, nulla négy után négy hattal folytattuk. Csak hát az a hátrány felőrölte a csapatot, meg azért nem volt könnyű visszajönni, és még 6–5-nél is megvolt a lehetőség.

– Kifejezetten bosszantó volt, hogy négy négy után két megpattanó gólt lőttek a horvátok, aztán ahogy feljöttünk egyre, megint rögtön betaláltak.
– Ahogy a fejemben ott vannak ezek a kapott gólok, úgy emlékszem, már majdnem kivédekezett helyzetek voltak, mégis becsúszott a labda. A horvátok 2015-ben a világbajnokság és a világliga, 2016-ban pedig az olimpia döntőjében kaptak ki, s profin álltak hozzá ehhez a fináléhoz. Muszáj megtanulni, miként kell elkezdeni és kézben tartani egy ilyen mecset. Adtunk olyan jeleket a világbajnokságon, hogy mi is értünk a kezdéshez, a kézben tartáshoz, de egy döntőn kevesebb hibával kell játszani. Egy-kettő még belefér, azt ki lehet javítani, mi azonban többet rontottunk. Viszont azt se felejtsük el, hogy olyan csapattól kaptunk ki, amely megverte az olimpiai bajnok Szerbiát, és legyőzte az olaszokat is. Ezen a tornán kimagasló volt a horvát válogatott, nem nálunk gyengébbtől szenvedtünk vereséget. Egy hasonló vagy talán jobb ellenfél győzött le minket. Bár megmondtam a játékosoknak is a meccs előtt, hogy nem az a fontos, kinek van jobb csapata, hanem az, ki tud jobban elkezdeni egy döntőt.

– Igaza lett…
– Ennek ellenére sem kell, hogy szomorúak legyünk, mert az út tükrében ez óriási menetelés volt. Azzal a küzdéssel, amelyet a játékosok négy negyeden keresztül mutattak – még abban az időszakban is, amikor nulla négyre álltunk –, azt kell mondanom, hatalmas volt a szív, a lélek és a hajtás, amelyet a csapattól láttam. Büszke vagyok a fiúkra, szerintem az egész ország az lehet.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik