Atlétika: „Tóth Anna évről évre bizonyít”
A norvégiai Bergenben rendezett U23-as atétikai Európa-bajnokságon az egyetlen magyar érmet Tóth Anna szerezte.
A DVTK 21 éves kiválósága a 100 méteres gátfutás döntőjében 13.02 másodperccel ezüstöt érdemelt ki (13.02) a győztes lengyel Alicja Sielska (12.91) mögött és a szlovák Tereza Corejová (13.05) előtt.
A kazincbarcikai atlétanő ezzel második alkalommal állhat dobogóra U23-as kontinensviadalon, két éve a finnországi Espoóban a harmadik helyen végzett.
Anna fejlődése folyamatosnak bizonyult az elmúlt évek során, és igen biztató, hogy
a felnőttkorosztály küszöbére érve is ott tudott maradni a nemzetközi élvonalban.
Korábbi eredményei közül kiemelkedik, hogy 100 méteres gátfutásban 2021-ben U20-as világbajnoki bronzérmet szerzett a kenyai Nairobiban, majd egy évvel később ugyanezt megtette a kolumbiai Caliban is. A korosztályos országos csúcsokat is sorban döntögető ígéret tavaly az első felnőttbajnoki címét is megszerezte. A bergeni U23-as Eb-re a korosztály európai ranglista-vezetőjeként (12.78) érkező Annával hosszú ideje Tigyi József foglalkozik edzőként. A szakemberrel a legeredményesebb tanítványa újjab nemzetközi sikere után beszélgettünk.
„Viccesen azt mondtam Annának a verseny után, hogy végre nem fekete érmet kapott, mert korábban bronzokat érdemelt ki – kezdi Tigyi. – Ez volt az első világversenye, amelyre nem nyolcadik-kilencedik ranglistás hellyel érkezett, hanem a korosztály legjobb európai idejével, amely a kék rajtszám viselését is magával vonta. Ez egy új szituáció volt a számára, korábban úgy állhatott oda a rajthoz, hogy meglepetésemberként, sötét lóként mutathatja meg, mit tud. Most más volt a helyzet, de
elbírta az esélyesség terhét.
Nyilván mindig picivel többet akar, és csak abból fakadhat némi hiányérzete, hogy a döntőben akadtak technikai hibák, de én teljesen elégedett vagyok és örülök ennek a remek eredménynek. A világversenyen nem számít más, csak a helyezés.”
Anna elsősorban az elszántságának köszönheti, hogy mára a legreményteljesebb versenyzők között jegyzik a nevét a szakágában. Fiatalabb korában előbb csak a sokadik számú atlétának számított Tigyi csoportjában, majd fokozatosan előre lépve nőtte ki magát a legeredményesebbé. Edzőjéhez kerülve az első gátfutóversenyét nagy bukással zárta, ám ez sem szegte kedvét.
„Másnak egy hasonló esés után megijed és elmegy a kedve az egésztől. Ő azonban visszaült a lóra, és azután csak gátfutó szeretett volna lenni. Hamar kiderült róla, hogy
rendkívül szorgalmas és mentálisan nagyon erős.
Anna évről évre bizonyít, és ezt csak úgy lehet, hogy fejben is rendben van. Miután az első U20-as vébé-bronzérmét megszerezte Kenyában, sok kritikát kapott, hogy csak szerencséje volt, mert előtte többen is elestek. Ez természetesen kicsit bosszantotta, és az ebből fakadó dac is kellett ahhoz, hogy Kolumbiában meg tudja ismételni azt az eredményt. Tavaly derékfájással is bajlódott, ezért a nyári szezon második felében a gyógyulásra, pihenésre, feltöltődésre helyeztük a hangsúlyt. Ezek után kételyekkel telve indult neki a legutóbbi téli idénynek, aztán fedett pályán hatvan méter gáton 7.95-öt futott, ami nemzetközi szinten is dicséretes. És az utolsó utánpótlásévében ez az U23-as Eb-ezüst azért különösen értékes, mert ez már szinte felnőttszínvonal, és a magyar küldöttségből egyedüliként most is fel tudott állni a dobogóra.”
Anna a közelmúltban arról nyilatkozott portálunknak, hogy bár nagyszerű eredményeket ér el, korántsem érzi úgy, hogy a teljesítőképessége határait feszegetné.
„Minden versenyszám fejlődik az atlétikán belül, de a női gátfutás különösen sokat lépett előre az utóbbi időben – mondta Anna. – Elképesztően erős a nemzetközi mezőny, az utánpótlásból a felnőttek közé való átmenet pedig nem egyszerű. Ahol tudok, igyekszem értékes tapasztalatokat gyűjteni és sokat tanulni. Elszánt vagyok, hiszek magamban, így nem tartom lehetetlennek, hogy idővel megálljam a helyem a legjobbak között is. Úgy láttam, hogy a világ élversenyzői fizikálisan sokkal előrébb tartanak, mint én, de ez még egyáltalán nem baj, hiszen az edzőmmel mindig is a fokozatosságra törekedtünk és az életkoromnak leginkább megfelelő munkát végeztük. Ennek köszönhetően minden évben tudtam fejlődni. Tudatosan építettük fel az edzéseket és a versenyeket, így még nem lőttük el az összes puskaport, hagyunk a felnőttéveimre is.”
Tigyi József ezt megerősítve úgy fogalmazott, hogy bőven van még tartalék a versenyzőjében, akinek a pályafutását fizikailag és technikailag is igyekeztek gondosan építgetni. Persze, az út nem mindig egyenes, és olykor bukkanókat is tartogat. Annának is akadtak olyan kiemelt versenyei, amelyek jókora eséssel végződtek. Ám ezek a szituációk is a versenyszám velejárói, amelyeken nem érdemes utólag sokat rágódnia az sportolónak.
„Minél fiatalabb vagy, annál könnyebben jössz ki ezekből a bukásokból – folytatja Tigyi. – Minél idősebb fejjel töröd össze magad, annél többet vagy hajlamos rajta merengeni. Az esések mindig hagynak valamiféle nyomot benne és bennem is Bevallom, máig az összes versenyén izgulok azért, hogy minden rendben menjen, de igazából a legtöbb esetben előnyére váló bevállalóssága és vagánysága hordozza magában a veszélyt. Ahogy idősödött, arról is egyre többet beszélgettünk, hogy szakmailag mit és miért csinálunk. Előfordul, hogy támadnak közöttünk konfliktusok, de azok is csak a közös cél érdekében.”
Anna az U23-as Eb norvégiai helyszínéről Németországba, az esseni Universiadéra utazott, majd láthatjuk őt a felnőtt magyar bajnokságon, a Gyulai Memorialon és jelenleg kijutó helyen áll a tokió felnőtt-világbajnokságra is.
Az egyértelmű hosszútávú célunk az, hogy Tóth Anna a nemzetközi élmezőnybe tartozó, európai szinten meghatározó gátfutó és olimpikon legyen
– zárja a tréner.
(Kiemelt képünkön: Tigyi József és Tóth Anna az U23-as Eb-ezüsttel Forrás: MASZ)
