Tokió 2020: Minden jobban alakult, mint ahogy terveztem – Bodonyi Dóra

PIRCS ANIKÓPIRCS ANIKÓ
Vágólapra másolva!
2021.06.16. 12:05
Bodonyi Dóra úgy érzi, tavaly nem tudott volna felkészülni a versenyekre, az idén azt hitte, nem jut neki párostárs, majd az Eb-n három aranyéremmel a legeredményesebb magyar lett, és immár két olimpiai (arany)éremesélyes hajóban is biztos a helye.
Bodonyi Dóra többet edzett, mint valaha, és a befektetett munka kifizetődött: két éremért is jó eséllyel harcolhat Tokióban (Fotó: Dömötör Csaba)
Bodonyi Dóra többet edzett, mint valaha, és a befektetett munka kifizetődött: két éremért is jó eséllyel harcolhat Tokióban (Fotó: Dömötör Csaba)
Bodonyi Dóra többet edzett, mint valaha, és a befektetett munka kifizetődött: két éremért is jó eséllyel harcolhat Tokióban (Fotó: Dömötör Csaba)
Bodonyi Dóra többet edzett, mint valaha, és a befektetett munka kifizetődött: két éremért is jó eséllyel harcolhat Tokióban (Fotó: Dömötör Csaba)
Bodonyi Dóra többet edzett, mint valaha, és a befektetett munka kifizetődött: két éremért is jó eséllyel harcolhat Tokióban (Fotó: Dömötör Csaba)

 

–Egy éve ilyenkor gondolta volna, hogy az olimpiát megelőző utolsó nemzetközi erőfelmérőn a legeredményesebb magyar lesz, és két tokiói (arany)éremesélyes hajóban is stabil a beülője?
–Nem gondolhattam hasonlóra – vallotta be az ötszörös világbajnok szolnoki Bodonyi Dóra, aki a június eleji poznani Európa-bajnokságon K–2 és K–4 500, valamint K–1 5000 méteren is nyert. – Kétezertizenkilenc őszén kiderült, hogy édesapám súlyos beteg, ami hatással volt az egész életemre. A tavaly szeptemberi szegedi világkupát megelőző napokban veszítettem el, és noha azt hittem, ki tudtam zárni a történteket, a gyenge szereplés bizonyította: nekem jól jött, hogy elhalasztották az olimpiát, mert tavaly nem tudtam volna felkészülni a versenyekre.

–Az idén viszont remekül teljesít, amit a válogatón alapozott meg. Az elképzelései szerint alakultak az erőviszonyok?
–Számítottam az élmezőnybe tartozó kajakosok jó formájára, a négyes szempontjából biztató, hogy meggyőzőek az egyesbeli teljesítmények. Én harmadik szerettem volna lenni a válogatón – így is lett –, egyesben nem akartam indulni Tokióban. Arra még nem állok készen.

–A szezon előtt a négyesbe kerülést fogalmazta meg célként, ám időközben Európa-bajnok lett Kozák Danutával párosban is. Már többről álmodik?
–Minden jobban alakult, mint ahogy terveztem. Én csak arra összpontosítottam, hogy K–1 500 méteren jó legyek, és ezért többet edzettem, mint valaha, mert ez volt a feltétel a négyesbe kerüléshez. Utána csak sodródtam az árral. Párosban a válogatót megelőzően nem is gondolkoztam, sokáig társam sem volt hozzá; úgy voltam vele, miután kevesebb a vezérevezős, mint a tolóember, nemigen jut már nekem. A biztos Eb-győzelem után már Tokióban is szeretnék párosban versenyezni, és bízom benne, hogy erre megkapjuk a lehetőséget a vezetőktől.

–Miként élte meg, amikor megkereste az ötszörös olimpiai bajnok, és azt javasolta, üljenek össze egy próbára?
–Izgultam, mert bennem mindig van egyfajta megfelelési kényszer a társakkal szemben, szeretném, ha nem rajtam múlna a siker – egy ötszörös olimpiai bajnok esetében pedig hatványozottan így éreztem, ugyanakkor nagy lehetőségnek tartottam. Nem tudom, hogy csinálja, de amelyik hajóba Danuta beül, az mindig jó, a csapathajóban mindig mindenkihez tudott alkalmazkodni – nem véletlenül a világ legjobb kajakosa. Kérdőjelek persze voltak bennem, hogy tudok-e vele egyszerre evezni, nem dőlünk, billegünk-e majd... Beültünk, mentünk egy kis kört, és éreztem, hogy ez nagyon jó. Az érzés persze egy dolog, utána jött a másik teszt, hogy tudunk-e gyorsan menni.

–Tudtak, versenykörülmények között is. A győztes válogató után úgy nyilatkoztak, megtanulták, nem szabad a rivális egységre figyelni. Az Eb-döntőben miként tudta kizárni a külvilágot?
–A válogatón éreztem, hogy nézelődöm, mert bennem volt, hogy jaj, csak ne rontsam el... Így pedig elég nehéz utolérni egy rivális hajót, főleg olyat, amelyikben majd' húsz vébéarany birtokosai ülnek. Megbeszéltük, hogy az Eb-n csak magunkra figyelünk. Én kiszúrtam magamnak Danuta hátán a Hungary feliratból a „g” betűt, és azt néztem mereven a futam alatt. Az utolsó tíz méterig fogalmam sem volt, ki hol halad – jobb is volt ez így.

–Igaz, hogy a győztes négyest az Eb-döntőt megelőző napon, az ebédidő húsz percében rakták össze?
–Komikus volt. Az előfutam után kértem, menjünk ki szombaton a versenyem után egyet evezni, mert volt mit csiszolni a négyesen. Amikor először összeültünk, túl rövid volt a lapátom, utána pedig túl hosszú, márpedig a megfelelő lapáthossz nagyon fontos a csapathajóban. Az előfutamra annyi volt a tervünk, hogy leevezzük a távot, a döntőben ez kevés lett volna. Nagy szükség volt arra az ebédidős csiszolgatásra. A döntőben olyan volt, mintha teljesen más versenyzők ültek volna a hajóban. Nem mondom, hogy könnyűszerrel nyertünk, bár Csipes Tami szerint sima volt, és én hiszek neki.

–A felkészülés folytatásában jelentős szervezőmunkát igényelhet az egyéni és a csapathajós edzésmunka összehangolása. Készen van a terv?
–Ezt az edzőink fogják megszervezni. Figyelembe kell venni, hogy Dana három számban is érdekelve lehet, hozzájuk fogunk igazodni. A négyesben Tamara programja is meghatározó, vélhetően ő is három számban fog versenyezni. Munkás folyamat lesz összehangolni az edzéseket, de az edzők majd lejátsszák. Én készen állok; megyek, amikor szólnak.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik