Mindig kilábalt a hullámvölgyekből – Kemecsey Imre 85 éves

Tehetséggel és szorgalommal kompenzálta alacsony termetét. 1955-ben kezdett kajakozni, 1957-ben már megnyerte a serdülőkorosztály folyambajnokságát Kemecsey Imre. A klasszikus magyar stílus megtestesítője volt, evezési stílusát látványosnak és szépnek tartották.

A felnőttválogatottban 1959-ben mutatkozott be, egy évvel később már a római olimpián bizonyíthatott, a 4x500 méteres váltó tagjaként ezüstérmet nyert. Sikerekből ezt követően sem volt hiány, az 1966-os nyugat-berlini világbajnokságon egyesben 1000 méteren bronz-, váltóban ezüstéremig jutott. Az 1967-es Európa-bajnokságon kajak kettesben 10 000 méteren aranyérmes lett Fábián Lászlóval. További két Eb-ezüstéremmel (1961, Poznan, 4x500 m; 1965, Snagov, K–1 1000 m), valamint egy Európa-bajnoki harmadik hellyel (1961, Poznan, K–4 1000 m) is büszkélkedhet. 

A hatvanas évek végén súlyos kartörést szenvedett, ami sportolói pályafutása végét jelentette. Klubjában, az MTK-ban kezdett edzősködni, majd Szegeden is egyengette sportolók pályafutását. Két legeredményesebb tanítványa a hatszoros világbajnok, olimpiai bronzérmes Bakó Zoltán és az olimpiai ezüst-, valamint bronzérmes Csapó Géza. Kemecsey Imrét 1975-ben mesteredzői címmel tüntették ki. A mozgástechnikát kutató edzőként szakmai könyvvel is segítette a sportágat, A kajak technika belső szerkezete címmel publikálta kötetét. 

Egyéves szerződéssel 1986-ban felkérték, hogy dolgozzon Kanadában. Elfogadta a meghívást, az egy évből mostanra negyven lett, azóta is Vancouverben él. Hat évig vezette a kanadai válogatottat, az irányításával készülő Renn Crichlow 1991-ben világbajnoki címig jutott. A lapunknak 2021-ben adott interjúban elmondta, maximálisan elégedett a karrierjével, megítélése szerint ő volt a világ legkisebb sprintere. Életéről azt mondta: „A hullámvölgyekben arra koncentráltam, hogyan kerülhetnék ki belőlük. Szerencsére mindig találtam valamilyen megoldást.”