Legutóbb 22 éve szerepeltünk a Davis-kupa világcsoportjában, ahová, a világ legjobb 16 nemzeti teniszcsapata közé, most ismét sikerült bekerülnünk Oroszország bravúros legyőzésével. A jelenlegi szövetségi kapitány, Köves Gábor 1995-ben még a pályán küzdött a világcsoportért.

48 éve először fordult elő, hogy a női mellett férfi kosárlabda-válogatottunk is kijutott az Európa-bajnokságra, és ugyancsak ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy férficsapatunk Eb-meccset nyerjen.

Tavaly 44 esztendő után jutottunk ki újra labdarúgó Európa-bajnokságra, és fél évszázad óta először fordult elő nagy tornán, hogy továbbjutottunk a csoportunkból. (Ifjúsági válogatott futballistáink ugyanakkor 11 esztendő után lehettek ott az Eb-n, és ők is továbbjutottak csoportjukból.)

Jégkorong-válogatottunk két évvel ezelőtt úgy jutott ki az elit-vb-re, a világ legjobb csapatai közé, hogy korábban a sportág történetében ez csupán egyszer sikerült a magyar hokisoknak.

Női röplabdacsapatunk két éve 28 esztendő elteltével lehetett ismét ott az Eb-n, hogy tavaly megint kivívja a kijutást a most pénteken kezdődő kontinenstornára, az idei World Grand Prix-szereplés pedig 35 év után jelentett világsorozatban való részvételt, és a harmadosztály megnyerésével feljutottunk a másodosztályba.

Baji Balázs közben olyan eredményt ért el világbajnoki bronzérmével 110 méteres gátfutásban, amire (sprintszámban vb-érem) sohasem volt példa a magyar atlétika történetében, sőt futószámban szabadtéri vb-n még egy magyar sem nyert érmet. És ebbe, a „sohasem látott” kategóriába kell sorolni a vizes vb-n a Kozma Dominik, Németh Nándor, Holoda Péter, Bohus Richárd összetételű 4x100-as gyorsváltó bronzérmét is, Hosszú Katinka pedig tavalyi és idei olimpiai, illetve vb-címeivel karnyújtásnyira van attól, hogy felnőjön a magyar úszósport történetének legnagyobbjai, Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina mellé.

A nem is a teljesség igényével összeszedett, de így együtt igen meggyőző sorozat, a világban is rendkívül népszerű, nagy sportágakban elért, szó szerint nem mindennapos sikerek egyrészt jelzik, hogy a küszöbön áll vagy talán már be is toppant egy új, becsvágyó, tehetséges, a dicső régmúltat nem tehernek, hanem kihívásnak tekintő nemzedék, másrészt talán nem túlzás kijelenteni, hogy amikor a 2010-es országgyűlési választások előtt, januárban a leendő kormányfő kijelentette, „a következő magyar kormánynak a sportot stratégiai ágazattá kell nyilvánítania”, akkor nem beszélt a levegőbe.