Meglepődött magán a hajrában – ezüstérmet nyert az Európa-kupán

– Az éremszerzés volt a célja?
– Habár mindig szoktam valami célt kitűzni, most semmi konkrét nem volt – mondta a Csupasportnak Kovácsné Kalmár Edina. – Talán azért, mert a felkészülésem nem úgy sikerült, ahogyan az edzőmmel elterveztük. Éppen ezért edzésnek fogtam fel ezt a versenyt. Titkon persze mindig a lehető legjobbat szeretném elérni, de az idei főversenyem a Spartathlon, így nem voltak Balatonfüreden nagy elvárásaim magammal szemben. Természetesen örülök az elért eredményemnek.

– Miért nem volt jó a felkészülése?
– Sajnos tavaly egy bélbetegséggel diagnosztizáltak, ezért decemberben, januárban és februárban abszolút mélyponton voltam. Mire kilábaltam a betegségből, megsérültem, kiderült, hogy a bal bokám gyenge, a gyógytornász szerint a lábszáram tehermentesítette a bokámat és túl lett terhelve. Ezek miatt nem nagyon tudtam futni, idén az összes hosszú edzésem kimaradt. Éppen ezért egyáltalán nem gondoltam, hogy topformában leszek ezen a huszonnégy óráson. 

– Pedig úgy tűnik, igencsak rendben van a formája.
– Próbáltam figyelni a pulzusra, mert tudtam, hogy nagyon meleg lesz, nem érdekelt, milyen tempó társul ehhez. Tartottam is, egy-két ütés lejjebb is volt, ennek ellenére remek tempóban mentem – a meleg ellenére is. Nos, az első három-négy órában nagyszerűen futottam, de utána a gyomrom egy kicsit rosszalkodni kezdett. Egyébként jó érzések töltöttek el, igyekeztem arra figyelni, hogy ne sérüljek meg, az egészségemet tartom mindig szem előtt. Szerencsére nem sérültem meg, azóta is tudok edzeni, márpedig ez a legfontosabb. Visszatérve a versenyre, a frissítésemen rendre módosítottunk, és igyekeztem folyamatosan mozgásban lenni, csak egy-egy masszázs vagy vízhólyagkezelés miatt tartottan kisebb szünetet. Éjszaka tizenegy óra körül már éreztem a hosszú edzések hiányát, nagyon elfáradtam, és a formám sem volt az igazi. Aztán amikor felkelt a nap, erőre kaptam, az utolsó három-négy óra csodálatosan ment. A futómozgásom is visszajött, nagyon meglepődtem a hajrámon, és úgy általában a teljesítményemen is.

– Ezúttal mi volt a legnehezebb akadály?
– Több is volt, mikor melyik volt nehezebb… Három óra után elkezdett égni a talpam, hatalmas vízhólyag lett rajta, ami ki is fakadt. A zokni nem volt jó választás, hibáztam, kellett öt-hat óra, mire megszoktam. A vesém is rosszalkodott, konkrétan délután háromtól éjjel negyed kettőig nem tudtam pisilni, pedig rendesen frissítettem, több mint tíz liter folyadékot vittem be – ami nem távozott. Aztán volt egy negyedóra masszázsszünet, ettem és ittam, majd éreztem, hogy pisilnem kell. Onnantól rendben ment minden.   

– Milyen versenyek várnak önre?
– Most elsősorban az edzésekre koncentrálok, de jó eséllyel részt veszek a Deseda Ultramaratonon, ahol két táv között vacillálok. Ez még kiderül, de az biztos, hogy a fókusz a főversenyemen, a Spartathlonon van.